Hogy reagalnatok ha nagyszulotol tudnatok meg hogy nem tervezett gyerek vagy hanem csak veletlen lett a terhesseg?

Tisztában vagyok vele, hogy nem terveztek. Avval is, hogy anyámon kívül minden rokonom el akart kapartatni. Nem befolyásol semmiben. Illetve anyám iránt hatalmas hálát érzek természetesen, de nem érzem magam kevesebbnek semmivel egy tervezett gyereknél.

Az én családomban is vitán felül áll, hogy ha lesz még egy gyerekünk a tervezettek mellé, ugyanolyan örömmel fogjuk várni, mint a meglévő gyerekeinket.

Alapból mi az, hogy "tervezett" gyerek?

Szerintem a többség nem úgy szült gyereket, hogy "na apjuk, csináljunk babát". Hanem csak összejött aztán onnantól azzal számoltak tovább.

Akkor meglepődtem, amikor gyerekként nagyanyám ezt olyan negédesen, ahogy mindent, a fejemhez vágott, ahogy azon is, hogy már félidőn túl volt anyám, amikor diagnosztizálták, mert végigmenstruálta a terhességét, szóval nem igazán volt más opció, mint hogy "megtart". Gyerekként mindig éreztem, hogy csak teher vagyok, soha nem volt türelme hozzám semmiben, és mindig útban voltam, a legtöbbször a másik nagyszülőmhöz voltam lepasszolva, így legalább értettem, hogy miért. Felnőttként inkább az jutott eszembe, hogy jah, akkor ezek szerint leglább a terhesség felét végigdohányozta velem, meg a fene tudja, mit csinált, nem kell csodálkoznom azon, hogy milyen eü. bajaim vannak, aminek nem tudom az okát.

Nem szeretem. Az agyam megérti, hogy nem akart, és kész tények elé lett állítva, de ez nem annulálja, hogy érzelmileg pokoli gyerekkorom volt, és most is irigylem azokat, akiknek szerető anyukájuk volt, aki foglalkozott velük, nemcsak egy koloncként kerülgette otthon.