Szüleim szégyellik a munkámat? Mit tennétek?

Ó, hallod, én annyira leszarom. Én kólföldön még dolgozni nem voltam, csak várost nézni, meg szórakozni. És mindezt úgy engedhettem meg magamnak, hogy miután négy évig jártam egy hároméves képzésre, nem végeztem el, hanem elmentem dolgozni egy jól fizető állásba.

Tisztességesen dolgozom, nem kurválkodok, vagy ilyesmi. Mégis annyira szégyellik az érettségit sem szerzett szüleim azt, hogy nem végeztem el az egyetemet, hogy az hihetetlen... Egy darabig magyaráztam nekik, hogy igenis beszélek négy idegen nyelvet (az átlag magyar hányat is beszél? egyet talán?), fenntartom magam, jól teljesítek a munkahelyemen és jól is fizetnek, büszkék lehetnek rám, de ők nem azok. És egy ponton túl már leszarom. Nem találkozom velük, nem találkozom a rokonokkal sem, mert nem kötelező.

Legjobb barátomnak covid alatt megszűnt a munkája, elment egy gyorsétterembe dolgozni, ahol az év dolgozója lett, meg viszonylag hamar műszakvezető, majd étteremvezető-helyettes is. Szerintem ez büszkeségre adhatna okot, de őt is szégyellték a szülei, mert "csak krumplit süt". Mintha amúgy krumplisütőkre nem lenne szükség, meg nem "csak" kurmplit sütött, hanem beosztást írt, meg működtetett egy gyorséttermet, és felelősséget vállalt mindenért, ami ott történik, meg kezelte azokat az undorító vendégeket, akiket més már nem tudott.