Szüleim szégyellik a munkámat? Mit tennétek?

21: Sejtettem! És milyen szakos? :)

"Csak ezt nehéz elmagyarázni annak, akivel nem vagyok napi kapcsolatban."

Na, látod!

Pont ezért nem mondták el a szüleid sem, mert nem akartak magyarázkodni és nem is kell...!

Egyébként a te életed, te mást akartál és mást is csinálsz.

Jót tesz mindenkinek egy kis környezetváltozás és főleg a közoktatásból..., legalább fellélegeztél!

Szellemi-mentális-anyagi kizsákmányolás után kész terápia lehet a fizikai munka - pláne, ha megfizetik !

Ha tanár lennék, én is jobb ötletnek tartanék egy külföldi szobalányi állást. Köztisztviselő vagyok a legalsó szintekről, igazából ehelyett is büszkén vállalnám, hogy kihúzok szobalánynak. Nem azért nem teszem mert ciki lenne, hanem csak mert messze van a határ, a kiköltözés pedig már több okból is túl nagy fa ahhoz, hogy belevágjam a fejszémet.

De jó neked, hogy kimész. Jól teszed. Szerintem semmi szégyellnivaló nincs rajta, diploma ide vagy oda, ki nem tojja le. A munka csak a pénzről szól (amíg a munkakörülmények elfogadhatóak), nem a villogásról, hogy "nézd, mit dolgozom". Legyen pénzed normális megélhetésre, anyagi biztonságra, anélkül hogy fizikailag vagy mentálisan kikészülnél. A többi nem számít. Ha napi 4 óra levélsepréssel kereshetnék nettó 1 milliót, el is égetném a diplomámat. A fene se rugózna azon, hogy ez "szintemen aluli", és 8 órában, felelősségteljes, stresszes munkával is kereshetnék ennyit. Hagyjuk már.

28: milyen szakos voltál?

Férjed mit dolgozik?