Otthon lébecoló szülők nem szégyellik magukat?

A legtöbb esetben a "kérdezö gyerek" csak azt felejti ki, hogy a szülö ezt a ledolgozott (8-12 órás) munka UTÁN teszi, és a gyerek meg még csak maga után sem tart rendet.

Emellett egy "gyereknek" sem kell kiszolgáltatni magát, ö ugyanúgy ki kellene, hogy vegye a részét az otthoni munkákból!

Ugyanis a "gyerekre hárítják a munkát" az esetek 90%-ban azt jelenti, hogy a saját szobáját (meg a közösen használt helyiségeket - fürdöszoba, konyha, Wc - maga után) rendben kell tartania, esetleg néha elmenni boltba, stb. Ez meg szerintem teljesen normális elvárás egy 10 év fölötti gyerek esetében is.

“A kérdező kommentje:

Persze, ez sosem igaz, ha betalál....”

Biztos igaz minden panasz. Tökre megéri szülni és tizenpár évig gondozni egy gyereket, csak hogy utána lehessen otthon lébecolni, míg a kamasz takarít. Mondjuk sokkal olcsóbb lenne akkor már takarítót fizetni heti egy-kétszer, de ha egyszer ide az van írva, akkor biztos úgy van. Egy fórumon, ahol még nicknév sem kell, mindenki igazat mond.

Anyukám 8 évig küzdött a rákkal, leszázalékolták,rokkantnyugdíjas volt, 90 ezer forintot kapott összesen.

E mellett feketén dolgozott, kivétel a kemoterápiás kezelés utáni 1 hétben, akkor itthon kellett pihennie. (bár volt,hogy csak 3 napot pihent, és csütörtök-péntek már dolgozott)

Apám egészséges,felnőtt alkoholista emberként itthon lébecolt, néha csinált valamit a kertben, aztán ment is a kocsmába megjutalmazni magát, amiért keményen dolgozott itthon.Minden munkát visszautasított, és a tehetősebb rokonokat,barátokat szidta amiért nem adnak neki egy olyan munkát, amivel 300-400 ezer nettót kap.

Ezzel letudott mindent, sosem zavarta,hogy a rákos felesége dolgozik, és eltart 3 gyereket, plusz őt.Neki ez ideális volt.

Aztán amikor anyukám meghalt muszáj volt beadnia a derekát egy nettó 90 ezres munkára, azóta felnőttünk, tőlünk várja a megváltást, és hiába koppant minden héten,minden hónapban, rendületlenül ostromoz minket, pedig soha egy forintot nem adtunk neki.De nem adja fel, alig várja,hogy újra eltartsa valaki.

Anyukám a betegsége miatt nem tudott lépni, nem tudott mit tenni.Sosem beszéltünk arról nyíltan,hogy apukám milyen ember.12-13 éves gyerekként is tudtam, és megértettem,hogy ezen nem lehet változtatni.Hiába szidtam, hiába meséltem el tanárnak,ismerősöknek, azt mondták,hogy túlzok.

Felnőtt vagyok, már kevésbé érzek haragot apukám iránt, de minden úgy volt ahogy leírtam, nem túloztam, nem hazudtam és nem tehettem semmit sem gyerekként.

Ezt csak az érti meg igazán aki benne volt/van ebben.

A fele nem igaz, amit ideírnak, mindenki azt mond, amit akar, és amúgy a 16-17 éves gyerek is megemelheti a fakanalat.

Meg pl én is délelőtt csinálom meg a dolgaimat, míg a gyerek iskolában van.

Akkor főzök-takarítok, írom a következő könyv-fejezetet, stb.

Mikor ő hazaér, már csak olvasgatok, meg hasonlók, simán mondhatná azt, hogy "anyám fekszik egész nap", holott nagyon nem :D

Egyébként nem értem,hogy aki csak hitetlenkedni jár ide, az egyáltalán minek ír?

12-13 évesen ha ismertem volna ezt az oldalt, akkor itt is elmeséltem volna, hogy milyen ember apukám, és itt sem hitt volna nekem senki, mert "messziről jött ember azt mond amit akar".

Mert lejött volna az írásmódomból,hogy gyerek vagyok, és aki normális családban él, annak elképzelhetetlen,hogy ilyenek vannak mint a mi családunkban,ahol a rákbeteg anyuka dolgozik, az egészséges apuka meg itthon lébecol, és iszik.

Természetesen nem tagadom,hogy vannak akik hazudnak, vagy erősen túloznak, volt,hogy én sem értettem meg anyukámat, haragudtam rá, vitatkoztam vele, mert hibáztattam azért,hogy engedi ezt a helyzetet.Mit tehetett volna, 3 gyerekkel, daganatos betegként 90 ezer forintos nyugdíjjal, és 90 ezer forintos feketén megkeresett fizetéssel (plusz 48 ezer forint családi pótlékkal 3 gyerek után)?

Albérlet, 100 ezer albérlet+rezsi+kaja+iskoláztatás, ruha stb 3 gyereknek.

Ezt én is csak utólag,idősebb koromban láttam be.

Így 50-60 ment apámnak amit elivott, és szegényesen, de jobban megvoltunk, mint egy albérletben.