Mit tennél, ha a gyerekedet egyetemistaként nem vennék fel koliba a második évben, de az albérletet nem tudnád fizetni?

11, 16

Fogadni mernék, hogy vagy apuci anyuci tartott el titeket egyetem alatt, vagy azért nem mentetek egyetemre, mert anyuci meg apuci nem fizették, ti meg képtelen voltatok levelezőre menni, vagy nappalin heti 20 órát lehúzni.

De nagyon hátrányos helyzetben vagytok mentálisan sajnos. :(

Csupa világutálat van bennetek a szülők és a szegények iránt.

Fura, én tudtam dolgozni villamosmérnöki mellett, eltartani magamat tök egyedül és még a szüleimet is szeretem.

20-as válaszát folytatva: sőt USA-ban, ahol kőkemény tandíjak vannak, szokás az is, hogy egy évig egyetemre jár, utána egy évig dolgozik és spórol a következő évi tandíjra. Nem a lakhatására, hanem a tandíjra! És ott nem szokás a szülőket pumpolni egyetemista felnőtt emberként.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy generációval énelőttem (50 éves vagyok) nagyon jellemző volt, hogy valaki levelezőn végzett egyetemet. Akár anyagi okok miatt, akár mert fiatalon családot alapított. Több olyan családot ismerek, ahol már a gyerek is megszületett, amikor az apa levelezőn egyetemre járt, mellette pedig gyárban dolgozott. Tehát nem őt tartották el egyetemistaként, hanem ő tartotta el a családját (szülők nem tudták támogatni őt).

"Lecsúszott paraszt szülő tönkreteszi a gyerek életét, még a tanítását se tudja kifizetni. Erre akkor kellett volna gondolni amikor gyereket válasz nem most."

Azért ácsi...itt nem egy jól tanuló, tehetséges fiatalról van szó, akinek helye van az adott szakon, hanem egy olyanról, akinek az első félév is betett annyira, hogy nem tudott rendes átlagot hozni a koleszhoz, holott nyilván tudja, hogy elemi érdeke, hogy bentmaradjon. Egyrészt: vastagon benne van a felelőssége, hogy miért nem tanult többet, jobban, másrészt, nem mindenki alkalmas arra, hogy felsőoktatásban tanuljon, nem is mindenki érdemli meg, és nehogy már a szülő erőn felül gürizzen, ha a gyereknek nem megy/akarja kellően a tanulás(t). Menjen akkor levelezőre, vagy kér egyéni tanrendet és dolgozik, hogy finanszírozza, amit elbukott. Jövőre biztos kétszer is átgondolja, hogy mennyit lébecol! Volt olyan évfolyamtrásam, akit az apja büntetésképp egész nyáron dolgoztatott, a következő félévben tanult is , mint a kisangyal, és olyan társam is volt, aki egész nyáron külföldön takarított,hogy legyen miből tanulnia évközben. Ha csóró a család, akkor gondolkodni kell, legalább egyik félnek...

Én például levelezőre jártam és mellette dolgoztam.

Köszönöm szépen, de én inkább élek, minthogy azért ne születtem volna meg, mert majd a szüleim nem tudnak mindent finanszírozni, hogy ha egyszer egyetemista leszek :D

Változnak az idők, aki ma jól él, nem biztos, hogy holnap is jól él. Nyilván mindennel nem lehet előre számolni. Ki tudja a kérdező családjában mi zajlik épp, a gyerekvállalásnak ehhez semmi köze.

Én mérlegelném a tanuló helyében, mennyire reális a suli, hogy be is fejezi, van-e értelme erőltetni a folytatást, ha igen, akkor vagy a lakhatást kellene megoldani minden áron, vagy levelező+elmenni dolgozni.

Én albiban kezdtem anno a fősulit, és ahogy lett üres hely a koliban, már mentem is át oda. Nem 1-2 koli van ott sem gondolom, érdeklődni kell, várólistára írjanak fel stb, nálunk nem volt túljelentkezés évközben, a többség inkább menekült a kolikból albiba, bandázni :))

Mellette diákmunkáztam hétvégente pesten ahol laktam.

#21!

Ha már megszólítottál, #11 vagyok. Engem már 18 éves koromtól nem tartottak el a szüleim sajnos, nemhogy pénzben, de még mentális támogatást sem kaptam. Diákhitelből barátoknál csövezve, folyamatosan dolgozva végeztem el egy akkor még jónak tűnő szakot (bár ne tettem volna, de senki nem mondta, hogy ez szar, el ne végezd), kb 6 éve sikerült visszafizetnem a diákhitelt. (most vagyok 36)

Én akkor megfogadtam, hogy csak egy gyerekem lesz, és mindent, MINDENT el fogok követni, hogy olyan szakmája legyen, vagy tanuljon tovább, amit csak szeretne, és ez ne pénz kérdése legyen. Egyszerűen behozhatatlan mínuszt kell leküzdenie annak, akinek ez nem adatik meg. Nem beszélve a hiányérzetről, ami a vágyott szakma miatt van. Mert amire én vágytam és tehetségem volt hozzá, nem végezhettem el, pedig az még csak középiskola volt, mert annyi pénze nem volt anyáméknak, hogy egyáltalán bejárós legyek, így csak a helyi kis porfészek város iskolái jöhettek szóba.

Tudomásul kell venni, hogy a gyerekvállalás LUXUS. Lehet ezzel egyetérteni vagy ellenkezni, de az igazság ez. A mai világban nem lenne ennyi mentálisan sérült (mint én is), ha bizonyos anyagi helyzethez kötnék a gyerekvállalást. Semmi szükség, hogy egy fiatal, egy ember ezekkel a dolgokkal küszködjön.

És tudom, sokan jönnek ezzel, hogy a gyerek vállalásakor még rendben voltak az anyagiak, később lett gebasz, bla-bla-bla.

A gyerekvállalás legalább 20 évre szól. Ha legalább a családi pótlékot félrerakná mindenki a babakötvénybe, már előrébb lennének 18 évesen.

27: és ennek mi köze a kérdéshez és a hozzászólásokhoz?

Nem arról szól a kérdés, hogy a szülő tudna segíteni, csak gonosz és nem akar.

Nem tud. Leírtuk, hogy anélkül is el lehet végezni, mert sokan írták (vagy egy valaki többször), hogy akkor gyereket se kellett volna vállalni. Szerintem az nagy baromság, hogy akkor senki se éljen, aki nem maximális szülői támogatással végezte el az egyetemet. És ettől még lehet nagyon jó egy szülő, nem a maximális pénzben mérhető.

Hát, nem tudom. Én azért nem két bőrönddel akarom elengedni fiatal felnőttként a gyerekemet, hogy “menjél boldoguljál, adósodj el, élj együtt 10nm-en a koliban 2-3 ismeretlennel évekig”.

Egy diploma finanszírozása, meg esetleg egy kisebb lakás legyen már benne a szülőkben. Így is éppen elég nehéz a mai fiataloknak.