Anyukám bajban van?

Nehéz eset és nehéz bármit is mondani erre, de az előttem szólóknak valamilyen szinten igaza van. Vagy segíteni kell őket jobb belátásra bírni (hogy forduljanak segítséghez) vagy sajnos el kell engedni a helyzetet. Én is küzdeni fogok a szüleimért ameddig csak tudok, de ha ők már nem akarnak segítséget azzal én már nem tudok mit kezdeni.

Ez is az élet része, rengeteg emberrel megesett már ez a szituáció, akárhogy is legyen, valahogy mindig lesz. Próbálkozz amíg tudsz. Ha már a te egészségedre megy, engedd el.

"az igényeiket sem elégítik ki"

Ez mit jelent?

Nem hiszem, hogy ilyen idős korban brmivel gyökeresen meg tudnád változtatni a hozzáállásukat, amelynek valószínűleg csak kis hányada tudatos. Azaz erre a pesszimizmusra vannak beállva tudat alatt is. Ha valaki nem akar a mentális egészségével foglalkozni, nem lehet ráerőszakolni.

Fontos leszögezni, hogy azt, hogy valaki hogyan áll a dlgokhoz, csak részben alakítják a körülmények. Mert neki lehet menni úgy is, hogy "a világ azért rakott elém az átlag emberekhez képest nagyobb akadályokat, mert én erősebb vagyok és ezeken is át tudok ugrani, hogy aztán még talpra esettebben jöjjek ki ezekből: ez csak egy lehetőség a nagyobb fejlődésre" meg úgy is, hogy "én el vagyok átkozva, nekem már semmi sem fog összejönni". A szüleid tudatosan/tudat alatt az utóbbit választották. Mindenki életében vannak kisbb-nagyobb akadályok. Mindenkinek saját döntése, hogy megpróbálja-e leküzdeni őket, vagy inkább nem fektet bele energiát.

Te áldozatoknak látod őket, de fontos leszögezni, hogy azért vannak ebben a szituációban, mivel elfogadták ezt a szerepet. Te mondhatod nekik, hogy szerinted sokat segítene rajtuk, ha kicsit küzdenének azokért a dolgokért, amelyek fontosak nekik: de az, hogy nem teszik, csak azt mutatja, hogy voltaképpen nekik jó így, és nekik nem ér eleget az adott dolog ahhoz, hogy kimozduljanak a konfort zónájukból és kicsit megerőltessék magukat.