Meddig tart az első unokával való lázban égès?

Igen, féltékeny, lázadó kamasz vagy.

De ettől függetlenül nincs jó hírem. Ez már nem fog változni. De innentől már nem kisgyerek vagy, arra ott az unoka. Soha nem leszel már "anyu pici kedvence", hacsak nem rúgják össze úgy a port, hogy megszakítják a kapcsolatot

A nővéred egy nagy G.

Nem igen tudsz mit csinálni.

Max higgadtan elmondani ugyanezt anyádnak, meg neki is.

De felteszem onnantól kezdve maga lennél a sátán.

Legjobb ha elmész koleszba, 18 évesen még elmész és nem nézel vissza, mert anyukád fogja felnevelni azt a kisbabát, ez nem igazán fog változni.

Esetleg megpóbálhatod ezt bedobni és szó nélkül eltűnni 1-2 órára. Annyira hogy észbe kapjon anyukád de a rendőrség még ne álljon neki keresni.

Ha nem válik be, akkor magadra maradtál sajnos, anyukád elég rosszul kezeli a helyzetet és én nagyon megértelek, hogy ki vagy bukva.

Es mi lenne ha elfogafod bovult a csalad egy kis artatlan emberkevel aki nem tehet rola hogy az anyukaja ekkora szerencsetlen b.... F... Sz

Igy szallj be anyudnak segiteni toltsetek egyutt idot es nyersz egy ket cuki mosolyt es olelest a babatol is idovel ami hidd el mindennel feler.

Az az igazság, hogy ez soha nem fog már változni, ahogy valaki írta, de nem azért, mert anyukád ne szeretne téged ugyanannyira, mint eddig, de az ember máshogy kötődik egy csecsemőhöz, mint egy majdnem felnőtthöz.

Ő pici, róla gondoskodni kell, a többségben automatikusan feltámad az ösztön egy kisbaba kapcsán. Itt ugyebár veletek lakik együtt, ezért nem teljesen olyan anyukádnak, mintha az unokája lenne, inkább a gyereke, hiszen kvázi ő neveli.

A mi családunkban is ugyanez a helyzet, tesóméknak becsúszott a gyerek, megtartották, de rájöttek, hogy foglalkozni kell vele, így kb. születése óta le van passzolva mindennap a nagyszülőkhöz. Eleinte ők is panaszkodtak, hogy nem bírják munka mellett 60 évesen nevelni a gyereket naponta, de nekik sosem szóltak, mert sajnálták a kisbabát, végül megszokták a helyzetet.

Nekünk is rosszul esett akkor, hogy mindig mindenben a gyerekhez kell igazodni, a gyerekkel jöttek látogatóba, nem lehetett elhívni őket sehova, mert a gyerekre kell vigyázni, de persze nyilván felnőttként megérti az ember, hogy az unokát sajnálták, mert a szülei nem foglalkoznak vele.

Csak ugye mi emiatt úgy jártunk, hogy a mi gyerekünk nem olyan fontos nekik, nem foglalkoznak tizedannyit sem vele, miután megszületett, mert van ott egy gyerek, akit nevelnek, a miénk màr nem fér bele annyira...

"nyersz egy ket cuki mosolyt es olelest a babatol is idovel ami hidd el mindennel feler."

Hát nem tudom, nekem a szüleim egész vagyonának a megöröklése sokkal jobban esik, mint 1-2 cuki mosoly, meg ölelés egy babától, aki valamelyik végén tuti büdös mindig. Dehát, kinek mi.