Miért nem lehet békén hagyni a vizsgaidőszakban? Ilyen embert hogy kezeljek?
Olyanokba köt bele a nevelőapám, hogy miért az ágyban, hason fekve tanulok. Miért iPadről tanulok, hát így a kezemben sem tudom fogni a könyvet. Mikor mondtam, hogy jegyzetből tanulok, nem 4-600 oldalas könyvekből próbálom kibogarászni a lényeget, ettől is idegrohamot kapott.
Meg hogy én milyen lazán veszem a vizsgaidőszakot, hogy szilveszterezni tervezek menni, meg a két ünnep között barátnőkkel utazom és hogy bezzeg ő anno még Szenteste is csak 10 perc szünetet engedélyezett magának. És hogy látja azt is, hogy én 11-kor este már alszom reggel 8-9 között kelek fel, ő vizsgaidőszak alatt 2-3 órákat aludt hajnalban maximum és már a kávészemeket rágcsálta, hogy ébren maradjon.
Mióta hazajöttem, ezt hallgatom. Minden baj, semmit nem csinálok jól, "bezzeg ő".
Ugyanott végzett, ahol én most harmadéves vagyok. Csak éppen kb. 30 év különbséggel. Azóta rengeteg minden változott az egyetemen, meg a technikákat tekintve is. Pl. ami nekik két félévet felölelő szigorlat volt, nekünk az ma egy Coospace vizsga, kamera nélkül és évek óta ugyanaz a kérdéssor ismétlődik. Vagy amire nekik 200 beugrójuk volt és már egy vessző miatt buktattak, arra nekünk már beugró sincs és egy tündéri tanárnő vizsgáztat, aki a legnagyobb jóindulattal áll hozzá mindenkihez. Ezzel nem az egyetemet szólom le, mert kell tanulni, vannak továbbra is gyilkos vizsgák, de azért nem annyira vészes a helyzet, hogy másfél hónapig napi 2-3 óra alvással funkcionáljak, meg végigtanuljam a karácsonyt. Főleg úgy, hogy évközben azért én tanulok, minden zh-m megvan, csináltam két elővizsgát is sikeresen. Szóval ilyenkor vizsgaidőszakban inkább csak átismétlem az anyagot, kiemelem a hangsúlyosabb részeket.
De konkrétan ő jobban stresszel, mint maguk a vizsgák. Mert azt hallgatni 15-20 percen át, hogy mennyire lusta vagy, nagyon levisz az életről... És most is anyukám kérte, hogy legyen már itthon többet, legalább a karácsony miatt (amúgy 1-2 havonta szoktam hazajönni). Oké, gondoltam miért ne, de annak nincs értelme, hogy itthon vagyok és el van rontva a kedvem már korán reggel.
válasza:
válasza: válasza:Anyád a kulcsfigura itt. Hogy ő eltűri, hogy a párja nonstop b...ogasson téged.
Szerintem első körben menj vissza a koleszba/albérletbe tanulni. Kb. úgy, hogy dec.23-án este hazamész anyukádékhoz, dec.25. este meg indulsz vissza és két hónapig nem is látod őket.
Anyukádnak meg mondd meg, hogy ha kevesli a találkozásokat, akkor kezében a megoldás: hasson a párjára, hogy hagyjon békén téged.
válasza: válasza:Ajtó bezár és leszarom tabletta.
Milyen érdekes, hogy a nevelőszülők minden szrba belekötnek... mostohaanyám is, neki soha semmi nem volt jó, amit csináltam.
Ha vizsgaidőszakban tanultam az volt a baja (SOTE-ra jártam, nem valami random egyszerű szakra), mert "nem segítek neki", amikor segíteni akartam, akkor "nem tanulsz meg fogsz bukni"... WTF?
válasza:Egyébként itt anyukádnak kéne a sarkára állni, és nem elnézni, hogy random bahogat az ipse. Csak ő ugy "szerelmes", meg a franc, és nem érdekli.
Én egy idő után nem jártam haza csak aludni.
Inkább mentem a könyvtárba, a suliban maradtam, stb, csak ne kelljen mostohaanyám újabb és újabb dolgait hallgatnom.
Úgyis mindenbe belekötött - a van sapka nincs sapka esete.
Apám meg mentegette, jaj, fáradt, stb.
Én is. Suli mellett dolgoztam, érdekes, mégsem a másikat cs.szegettem.
válasza:Nem tudom miért, de az a a történet jutott eszembe a kérdésedet olvasva, amikor egy barátnőm előző házasságából született - egyébként jó tanuló - középiskolás fiát csesztette folyton azzal a nevelőapja, hogy nem tanul eleget, bezzeg ő, bezzeg az ő iskolás évei alatt, bezzeg azokban az időkben, amikor ő érettségizett, stb.
Tette ezt mindaddig, amíg egyszer egy lakásfelújítás után a kartondobozokból való visszapakolás során egy szerencsés véletlennek köszönhetően a srác kezébe került a pasi középiskolai bizonyítványa, hármas átlaggal.
válasza:https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
Kérdező, nem a te anyukád írta ki a kérdést? Ha igen, részvétem és ha már anyukád nem tudott, legalább te próbálj határozottabb lenni avval a tulokkal. Akár anyádnak is megmondhatod, hogy vagy leállítod azt a faxt, vagy többet nem mész haza.
válasza:Két olyan barátnőm is van, akinek a szülei válása után hasonló bánásmód "jutott" a nevelőapjuktól (egyiküknek már általános iskolás korától fogva.
Most mindketten külföldön élnek, külföldön mentek férjhez 27, illetve 29 évesen azok után, hogy az egyetem elvégzése után röviddel külföldön vállaltak munkát. (Egyikük már akkor őszintén kimondta (nekünk, barátoknak, nem a szüleinek), hogy az otthoni családi légkör elől "menekült", a másik közel 40-hez mondta azt nekem, hogy most ismerte fel, vagy ismerte be saját magának, hogy nem valamiért, hanem valami elől ment annak idején külföldre.
Mindkettőjük anyukájának örök fájdalom, hogy a lányuk és az unokájuk több ezer kilométerre él tőlük, évi pár alkalommal látják őket, és "mennyire nem így képzelték" az életüket nyugdíjasként. Különösen azt viselte, viseli meg lelkileg, és nem tudta igazán soha feldolgozni, akinek a legjobb barátnőm az egyetlen gyereke, mert ő mennyire szeretett volna olyan igazi szeretetteljes unoka-nagyi kapcsolatot, hogy része legyen az életüknek.
Soha nem volt szívem megkérdezni tőle, hogy gondolkozott-e valaha azon, hogy ha ez neki ennyire fáj, akkor mennyire fájhatott a lányának gyerekként, kamaszként az, amiben 6 éves korától élt a nevelőapja viselkedésének köszönhetően egy megalkuvó anya mellett.
Azt meg főleg nem, hogy gondolkozott-e vajon valaha azon, hogy akkor is 2000 kilométerre élne-e a lánya és a két unokája, ha nem sérül érzelmileg, lelkileg 17 éven át egy olyan férfi viselkedése miatt, akit ő választott, és aki mellett ő tartott ki mindezek ellenére.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!