Miért kell megsértődnie a családomnak azon, hogy a vizsgaidőszakot, amikor éppen nem vizsgázok, nem akarom teljes egészében/nagyobbrészt otthon tölteni?
A január-február elejéről beszélek leginkább, nem a dec. 9-21 közti részéről, azt nem kifogásolja senki. Az ünnepekre nyilván hazamegyek, de egyébként én inkább a koliban lennék, max kéthetente hazajárással, amíg le nem megy az utolsó vizsgám is.
Egyszerűen képtelen vagyok az otthoni környezetben koncentrálni, teljesen idegen tőlem az otthon tanulás. Gimiben, online alatt egynek elment, de egyébként nem vagyok hatékony, egyébként gimi eleje óta kolis voltam, azóta ragadt meg, hogy én sosem tanulok otthon, max ha valami átcsúszott hétvégére. Most ha hazamegyek egy-egy hétvégére kész lehetetlenség, hogy érdemleges mennyiségben nekiüljek tanulni, tök más a szüleim bioritmusa, anyámmal közös a szobám (mert apám van külön, de ez más kérdés, hogy ez miért van így, amióta megszülettem). Én éjjeli bagoly vagyok otthon hajnali egy és tíz közt alszok, anyu meg este nyolc és hajnali négy között(akkor is, ha hosszabb szabadságon van, és ezt semmi nem indokolja). Tehát nyolckor már a lámpa felkapcsolása off, szobában azért, mert ő aludna, a konyhában meg azért, mert "beszűrődik a szobába a fény"(nem szűrődik be, csak ajtónyitásnyi időre, tapasztalatból mondom). Szóval felkelek, segítek az otthoni dolgokban, aztán látogassam már meg mamámat, kettőtől hatig,(amúgy vele jó a kapcsolatom, na meg nagyon könnyen lehet engem érzelmileg belezsarolni, hogy "addig látogasd, amíg megteheted/él", és anyu ezzel él is rendszerint) és akkor elment a napom kb minden olyan része, amikor tanulhatnék. Ha meg véletlen neki tudok ülni otthon a tanulásnak, akkor kb átjáróház a szoba, anyám szaladozik ki-be, mert miért is ne, lesegeti, hogy mit csinálok. Aztán meg meg van sértődve jó feltűnően, hogy órákig "nem jöhetett be" a szobába. Szóval nem kicsit irritáló.(Abba meg már bele se megyek, hogy közel nem konfliktusmentes a kapcsolatunk) Szóval biztos, hogy nem fogok sok időt otthon tölteni.
Én a vita elkerülésének az érdekében csak annyit mondtam, hogy a koliba könnyebb, a barátaimmal is tudok talizni, ha véletlen ráérek, meg szaktársakkal együtt tanulni, meg nem zavarjuk egymást a bioritmusainkkal, erre le lettem annyival rendezve, hoyg akkor feküdjek le hamarabb itthon. :D
Szóval ja, most megy a sértődés, hogy nem akarok hazamenni a vizsgaidőszak alatt, hogy ez biztos azért van, mert nem szeretem őket/haragszom. Holott nem, megmondtam mi a bajom, ráadásul azt a részeket kihagyva, hogy leginkább anyu irritálóan viselkedik. (Kényszeres leskelődés, hiszti, veszekedés generálása, stb.)
De tényleg, miért sértő, hogy nem otthon könnyebben tanulok, és ez fontos a vizsgaidőszakban? Vagy más is megsértődne ezen?
Örülj neki,hogy szeretnek!
Más szülő alig várja,hogy végezzen az egyetemmel és elköltözzön a gyereke.
#3 Anyám abban látja a problémát, hogy "túl későn fekszem le aludni", meg hogy nem abból van a konfliktus, hogy tanulni akarok otthon, hanem abból, hogy "keresem a feszültséget direkt, mert veszekedni AKAROK". Mindezt azután, hogy írom laptopon a kis beadandómat, ő settenkedik mögém, bámul bele a képernyőbe, veszekszik ha pont akkor váltok oldalt, mert mondjuk közben szakirodalmat olvasok, de ez szerinte csak kifogás, rejtegetek valamit/a tanulást használom ürügynek arra, hogy egyedül lehessek, igazából nem is tanulok, és CSAK EZÉRT lapoztam, amikor ő CSAK LEELLENŐRIZTE, HOGY TÉNYLEG TANULOK-E.
Apu meg csak idegenként viselkedik, vagy anyu pártját fogja, neki igazából mindegy.
Ha anyámmal közös szobám lett volna, szerintem 16 évesen leléptem volna és többet nem is láttak volna. :D
Huh, de beteg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!