Az anyámmal megbeszéltek szerint a szüleim addig tartanak el, amíg nem bukok valamelyik tárgyamból, ami mégis megtörtént. Hogyan ne derüljön ki?

Elsőéves egyetemista vagyok, és hát két tárgyam fixen nem jött össze. Az egyik gyakorlat, a másik meg olyan, hogy van gyakorlat és előadás is, de nem szóbelizhetek, ha nincs meg a gyakorlati jegy minimum kettesre. És nincs meg. Szóval így hét kreditet tuti, hogy nem teljesítettem a 35-ből. Viszont ahogy néztem a mintatervet lesznek ezekre ráépülő tárgyaim harmadik és negyedik félévben, de ha jól látom ennyi. Szóval akár még eljuthatok a diplomáig úgy is, hogy a képzési időt nem haladom meg, szimplán annyi, hogy ez a kettő és az ezekre ráépülők legjobb esetben is egy évvel azután lesznek teljesítve, mint ahogy a mintaterv írja.(De azért még le kell csekkolnom mégegyszer) Alapvetően annyira nem aggódom, ez a két tárgy leginkább azon ment el, hogy nem feltétlenül volt megfelelő az időbeosztásom a zh-kra való készülésem tekintetében, túlságosan ráparáztam a zh-kra, ami miatt olyan feladattípusokat is elcsesztem, amiket egyébként soha. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem a képességeim álltak az utamban.

Viszont van egy olyan rohadt nagy probléma, hogy a szüleim anyagi segítségére szorulok, az én bevételem csak nagyon kisrészben fedezik a havi megélhetésem. (Tulajdonképpen egy havi kollégiumi díjat, meg egy heti kaját és ennyi) És ez az anyagi segítség tulajdonképpen teljesmértékben anyámon múlik, mert apu folyamatosan csak vele ért egyet. És ja, semmelyik szülőm nem mondható a felsőoktatásban járatosnak és ez látszik is a bukáshoz való hozzáálláson, főképp anyu részéről. Anyám alapból úgy képzelte el, hogy amíg nem végzek, addig támogatnak, ezért nem fér bele anyagilag a csúszás(egyébként osztatlan, 10 féléves képzésről beszélünk). Nem hajlandó tudomásul venni, hogy én amúgy szeretnék teljesen a saját lábamra állni optimális esetben a harmadik évemben. Így ő azon a véleményen van, hogy ha bukok, akár úgy, hogy az éppen aktuális vizsgaidőszak alatt még megismételhető szóbelin, akár bármin, akkor iratkozzak ki és menjek dolgozni, mert ő nem fog támogatni, lakni lakhatok otthon, de tartsam el magam, szálljak be a költségekbe, stb. Szerintem ha én ezzel szembemennék, hogy nem iratkozok ki, akkor szerintem kirakna otthonról, ami baj, mert koliban lakok, oda nem vihetem az összes cuccom, egyszerűen nem férne be, ráadásul van egy kisebb időintervallum így december végén, január elején, amikor nem lehet bent lakni. Tehát albérletet, akár csak egy szobát kéne keresnem, ami most nekem marhára nem fér bele, a kaució az legjobb esetben is vinnéi a megtakarításom felét akkor ha csak egy olcsóbb szobáról beszélünk. Arról, hogy aztán hogy látnám el magam a megnövekedett költségekkel (szoba+rezsi), na arról már ne is beszéljünk.

Ja és anyám irreálisan nagy elvárásait kiegészíteném azzal, hogy nem egyszer volt rá példa, hogy tök büszke voltam magamra, mert 3-as lett valami beadandóm, vagy négyes a zh-m, mert mindenki másnak a csoportból legjobb esetben is alsó ponthatáros kettes. Ő meg tökre ki volt akadva azon, hogy milyen szrok az eredményeim.... Holott szerint ha a 10 emberből hatnak egyes a beadandó, háromnak csaképpen kettes, és nekem meg hármas, az amúgy nem hiszem, hogy egy olyan rossz dolog lenne...

Szóval rövid távon az tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak, ha nem tudatom velük a rossz hírt, miszerint nem lett meg két tárgyam. Csak nyilván fognak kérdezni, tehát ha azt mondom, hogy "semmi közötök hozzá", abból kiakadás lesz, ha hazudok, az meg kiderülhet szerintem.