Én vagyok a rossz anya, amiért nem vagyok oda attól, hogy heti 4-5 napot nálunk van a fiam barátnője?
Nem a kapcsolatukkal van bajom, sem a lánnyal. Egyszerűen hiányzik a privát szféra. Nem úgy mozog az ember a saját hàzában, ha van ott valaki idegen. Nem úgy öltözik, nem úgy viselkedik. Számomra egy kicsit sok. Megemlítettem nekik, hogy lassan egy közös lakás után is nézhetnének, amiben akár segítenénk is az elején az albérlet kifizetésében. 23 évesek, nem gyerekek.
De arra csak húzta az orrát a gyerekem, hogy annyira még nem komoly a kapcsolatuk. Ezt nem értem, nem is értem őket, mert két éve együtt vannak, nekem komolynak tűnik.
“de nálunk már azon is kiakadt, ha, heti egyszer ott aludt volna a párunk, mert ő nem fog idegeneket kerülgetni“
Kulcsszó az “idegeneket”. Anyukád a férjével lakott otthon, házasok voltak már, építették az életüket. A kérdezô viszont a “nemkomoly” barátnôt kerülgeti két éve. Azért van különbség. Lehet mondani, hogy a mostani szülôk miért nem segítôkészebbek a fiatalok családalapításánál. De akkor az is elvárható lenne, hogy a fiatalok is legyenek céltudatosabbak, ha tényleg terveznek családot alapítani, akkor ne a dugópajtit hordják haza éveken át, hanem tényleg keressék a végleges társukat.
"Majd a pár eldönti, hogy komoly a kapcsolat vagy sem."
Az idáig rendben van, csak az odáig vezető út során se terheljék rá az életüket a srác anyjára. (Magyarul addig is szarjanak a saját seggük lyukán, ennyike.)
"De akkor az is elvárható lenne, hogy a fiatalok is legyenek céltudatosabbak, ha tényleg terveznek családot alapítani, akkor ne a dugópajtit hordják haza éveken át, hanem tényleg keressék a végleges társukat."
Vagy: Ha meg mostanság nem dival hamar elköteleződni, akkor a dugópajtit oldja meg máshol.
Amúgy nálunk egyik rokon lány évekig járt a "nem komoly" fiújával, a fiú anyja heti egyszer engedte meg, hogy ott legyen a lány (akkor ott is aludhatott). (A lányéknál nem lehettek, ott új feleség volt az apjának és pici gyerek is, pont nem hiányzott az átjáróház nekik).
Mind a két oldalt meg tudom érteni. Rossz lehet a lánynak is olyan helyen, ahol nem igazán örülnek a jelenlétének, és rossz az anyának is, hogy a saját házában nem érezheti otthon magát.
De tetszik ez a felvetés, eddig mindig a kisgyerekekre gondoltam, milyen rossz lehet velük együtt élni, most még jobban megerősödött bennem, mennyire nem vágyom szülőnek lenni, gyerek mellett sosem lesz nyugodt az élet.
Miért akadnánk ki? Két év alatt teljesen természetes, hogy megszületik az elhatározás, pláne, ha ennek nagy részében együtt is élnek.
És miért lenne baj, hogy az első komollyal? Inkább örülnék (akár fiamról akár lányomról lenne szó), hogy nem a huszadikkal.
Pont az az abnormális, hogy 5-8 évig együtt is élnek, mire kiderül, hogy pl. a fickó valójában sose akar gyereket és a nő csak vesztegette mellette a termékeny éveit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!