Ahol későn születtek gyerekek, hogy alakult a szülőkkel a kapcsolat? Megvolt a kötődés, nem volt gond azzal, hogy nagyon más generációról van már szó?

A kötődés nem ezen múlik, egy gyerek a 25 éves szülőhöz meg a 80 éves dédihez is kötődhet nagyon erősen. Ettől függetlenül adódhatnak különböző nehézségek abból, ha valaki idősebb korban vállal gyereket, ahogy arra néhány válaszoló írt is példát.

Apukám 42 volt, anyukám 24, mikor születtem. Jó kapcsolatunk volt mindig, egyáltalán nem volt generációs ellentét, felnőttként is szoros maradt a kapcsolatunk. Viszont nagyon megviselt, hogy 29 éves koromban elvesztettem apukámat és 36 évesen anyukámat is (ő nagyon korán meghalt, csak 60 éves volt). Nagyon hiányoznak:( A kötődésünk az életkoruktól függetlenül alakult ki, jófejek voltak, jó társaság, jó volt velük beszélgetni, együtt lenni. Szerintem a személyiség a lényeg, jó, ha nyitott és rugalmas, de ez kortól függetlenül igaz🙂

A férjem unokatestvére 40 éves volt mikor az első fia megszületett, a második gyerek hárommal fiatalabb. A felesége is már negyven felé járt mikor a gyerekek meglettek. Ennek több mint harminc éve. Mindig ideális viszony volt köztük, még ma is igen szoros a kapcsolat, sosem észleltem náluk azt hogy az évek közti különbség akadály lett volna.

Én a '90-es években születtem, akkor 33 évesen elég későn volt szülni, mutteromnak mondták, hogy inkább adoptáljon. Azért kár volt, hogy legyen egy családi boxzsák. Mondjuk a szüleim rohadtul maradiak, bennük van ez a tervgázdalkodós marhaság nyoma, hogy x időre y számú gyerek legyen, z időre házasodni, stb. A mentalitás miatt nem lett kötődés, de a maradiság a legkevesebb gond, inkább az érzelmi zsarolás és ennek validálása.

Én 30 (ffi) vagyok. Nekem még nincs gyerek, de úgy érzem (sajnos) hogy már most nem lenne türelmem hozzájuk. Bár nyilván ez valamennyire változna. Mindenesetre ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb a türelme stb.

Nálunk megvolt.

Néhány elvált és újra házasodó férfitő hallottam, hogy a második házasságból való gyerekhez már kevesebb türelmük volt. Ők ezt a kornak tudták be. Nekem van két gyerekem, és nem kizárt hogy előbb-utóbb válok. Újra saládot alapítani nem akarok, de azt érzem, hogy nekem se lenne újra ugyanannyi türelmem. Viszont én ezt nem a kornak tulajdonítom. Már valamennyire elfáradtam a meglévő két gyerekkel. Ha nem lenne egy sem, és nagyon akarnék gyereket, valószínűleg türelmem ugyanúgy lenne, esetleg picit, de nem sokkal kevesebb energiám. (40 múltam)