Hogyan jellemeznétek a szülői túlféltést? Illetve mi a különbség a túlféltés és a mérgezés között?

A túlféltés eleve toxikus, mert alapvető jogoktól foszt meg.

Nem arra gondolok, hogy a tizenöt éves nem aludhat a huszonnyolc éves barátjánál, vagy nem mehet diszkóba, etc., hanem olyan bagatell dolgokra, mint például

- rendszeresen átkutatják a holmidat

- nem mehetsz át a barátnődhöz, mert úristen, elüt egy autó

- hoznak-visznek iskolába még kamaszként is (nincs reális oka, hogy egyébként ellógnál, egyszerűen nem mernek elengedni)

- akár náluk élő, ám önálló keresettel rendelkező felnőttként is beleszólnak, hová mehetsz, mit csinálhatsz, korlátozni próbálnak

Ezek azok a szülők, akik ilyen-olyan címen inkább elkérik "a gyerek" fizetésének a 90%-át, hogy még véletlenül se tudjon elköltözni tőlük.

Én így nőttem fel, "túlféltő" szülőkkel, ami abból állt, hogy nem volt életem, és nem a bulizásra gondolok, hanem csak egy délutáni sétára a barátaimmal, vagy például egy korcsolyázásra a téliszünetben.

Mártírkodás már csak felnőtt koromban jött a képbe, de itt már azon voltam, hogy mielőbb elköltözhessek. Szó szerint menekültem abból a környezetből.

Szerintem a túlféltés már magában toxikus.

Hogy naponta hívnak az lehet normális is. Ennyiből nem lehet tudni.

Én is általában naponta beszélek anyukámmal pár percet, egyedül él, engem is érdekel, hogy vele mi van. De nem kötelező, van amikor napokig nem beszélünk.