Hogyan jellemeznétek a szülői túlféltést? Illetve mi a különbség a túlféltés és a mérgezés között?

Ha kukon elsz sokat hivnak hogy jol vagy e de orulnek hogy a dajat utadat Jarod.

Toxukus hogyha rossz erzest adnak neked... Pl. Elhagytal minket, itt ulunk egyedul oregen, stb...

A tulfeltes nagyon konnyen atfordulhat mergezo viselkedesse.

Anyukam olyan szinten akart vedeni mindentol, hogy beakart zarni egy szobaba. Hogy ki se tudjak menni. Amikor megis magamtol csinaltam azt amit szerettem volna, es felnott nokent en ugy gondoltam szabad mozgasterem van (tehat oda megyek ahova akarok, akivel akarok, azt csinalok amit akarok es nem tartozom elszamolassal 20+ evesen) tort, zuzott, orditott, sirt, hogy mennyi ideget eszik velem, en hagynam ot meghalni(?? En sem tudom honnan jott ez neki, de igy probal buntudatot kelteni bennem sokszor), elhireszteli mindenkinek milyen "rossz gyerek" vagyok. Amig mamanal eltem, mindennap reggel atjott, es panaszkodott hogy unja, koltozzek haza. Ha munka miatt vagy pl. az utcan voltam es nem irtam neki vissza par ora hosszaig folyamatosan csorgott a telefonom, nyugtom nem volt.

Azota valtoztak a dolgok, nem volt egyszeru enyhiteni ezen, es meg most is szepen lassan, finoman kell ravezetnem dolgokra vagy be se szamolok semmirol. Szerencsere a munkahelyemre random nem jarkal be, csak ha pl.hoz ebedet. Sok dolog amit leirtam a mai napig csinal pl.ez a hireszteles funek-fanak hogy en milyen rossz gyerek vagyok. :D

23N

A túlféltés is toxikus. A gyerek sokszor önbizalomhiányos lesz tőle és ez megnehezíti felnőttkorát. Nem az számít, hogy aktuálisan telefonon zaklat-e naponta/érdeklődik, hanem hogy a felnőttként mennyire hagyott benned nyomot az, hogy például sose csinálhattál semmit vagy csak nagyon szigorú szabályok közt, mert hanem jött egy mártíros aggódási hegyibeszéd.

Persze, ennek ellenkezője is megesik: a túlféltés miatt pont, hogy vakmerő és deviáns dolgokat csinál a tini/felnőtt, mert titkon bizonyítani akar amely határátlépéssel van kifejezve. Ebben az esetben azért felnőtt korban már nem kell azért aggódni, hogy tartja a toxikus szülőkkel a kapcsolatot.

A toxikus az, amit annak érzel. Az, hogy neked épp hol a határod és mennyire nyomott bélyeget rád a gyerekkorod csakis te tudod, mi hiába határozzuk meg, hogy SZÁMUNKRA hol van a túlféltés és toxikusság határa, mert ezt tényleg neked kell tudnod. Ha neked nem gond a napi szintű kapcsolattartás akkor fel se merüljön benned, hogy ez túlféltés.

Szerintem a túlféltés eleve abnormális és toxikus. Ott kezdődik, hogy semmilyen önállóságot nem hagysz a gyerekednek, és minden egyes mozdulatát kontrollálni és felülbírálni próbálod. A mindennapos telefonálás zavaró lehet ugyan, de ettől nagyon messze van. Én gyakorlatilag véget nem érő szobafogságban nőttem fel, iskolás koromban nem lehetett semmilyen szociális életem, nem mehettem sehova, nem volt lehetőségem kipróbálni magamat semmiben, meg is lett az eredménye. A két saroknyira lévő iskolába talán hatodikos koromban mehettem először egyedül, a középiskolai kirándulásokon naponta kétszer-háromszor is felhívtak, ami miatt az egész osztály hülyének nézett; egyetemistaként még engedélyt kellett kérnem, hogy mehessek ide-oda.

Most már felnőtt vagyok, de anyagi okokból kénytelen vagyok továbbra is a szüleimmel lakni, így csak egyre rosszabb és rosszabb a helyzet. Hetente egyszer körbejárom a várost bevásárlótúra gyanánt, csak négy-öt órán át vagyok távol, de apám ennyit sem bír ki anélkül, hogy hívogatna. Úgy kezel, mintha gyámság alatt állnék és mellé szellemi fogyatékos lennék, még abba is belepofázik, hogy milyen hőmérsékleten iszom a vizet. Annyit sem sikerült még megértetnem vele, hogy képes vagyok önállóan megállapítani, hogy fázom-e, és ugyanígy képes lennék önállóan felvenni még egy réteget, ha túl hidegnek találnám az időt. Szeptembertől májusig azzal b'sztat, hogy hideg van, öltözzem fel melegen és vegyek fel bélelt cipőt, nem képes és nem is hajlandó megérteni, hogy nekem bőven elég egy blúz vagy hosszúujjú póló, amikor ő már télikabátban jár. A covidhisztéria elején hónapokon át próbálta alaptalanul rám bizonyítani, hogy igenis beteg vagyok, mert a híradó szerint mindenki beteg volt. Már az óvodában is paranoia volt a jele, nem hiszem, hogy van olyan talpraesett pszichiáter az országban, aki még kezdene tudna vele valamit.

Túlféltés:Jaj senki mégcsak rá se nézzen erre a gyerekre mert rögtön meghal, elkap valami rejtélyes fertőzést. Ebbe nő fel, egy gyenge immunrendszerü, nyápic lesz.

Toxikus: Úgy utállak backi, bárcsak meg se születtél volna. Mikor takarodsz már el itthonról? De amint megprobálsz elcuccolni hogy a maradék önbecsülésedet megmenthesd, azonnal egy életképtelen senki leszel, aki a szülei nélkül levegőt se tudna venni. Jobb lesz neked itthon szegény anyukád mellett, akinek amúgyis mindent köszönhetsz, te hálátlan dög. Hát kb.