Mennyire tudatosan spórolsz, fektetsz be, hogy a gyerekeidnek minél több legyen, amikor örökölnek?

Az én szüleim szerintem túlzásba estek azzal, hogy mindent meg akartak adni nekem. Nem is tudom honnan jött nekem, hogy meg akartam tanulni gazdálkodni a pénzemmel, mert sohasem voltam rászorulva.

Én ezért amúgy nagyon hálás vagyok nekik, de az én gyerekeimet nem így szeretném majd nevelni.

Semennyit nem fektetek be, meg etc. Vagyis, de, magunkra igen, a gyerek jár egyetemre ha akar, oké, aztán ő is dolgozik, én meg foglalkozhatok ismét magammal.

Ami marad neki örökségként az marad (pl a ház, eladhatja aztán), de a pénzemet arra költöm, ami nekem örömet okoz, ha kedvem van, a Maldív-szigeteken, vagy világkörüli útra.

Nem azért dolgozok, hogy a szintén dolgozó gyerekem majd hesszöljön belőle, de hogyha ilyen tuskó lenne, mindenemet egy állatalapítványra hagynám.

"Nálunk abszolút tabu téma volt, annyit tudtunk, hogy van bőven. Aztán amikor a válság környéke után be lett húzva a kézifék, értettem hogy már nincs annyi."

Nem akarok menőzni, de nekünk nem volt bőven, mégsem kellett behúzni a féket, mert az lett tanítva, hogy nem feltétlenül kell szórni a pénzt, ha van.

Tudatosan kezelem a pénzügyeket, van megtakarításom, és amikor kezdőként alig volt valamicske fizetésem, akkor is minden hónapban tettem félre egy kis összeget.

De! Nem azért, hogy a gyerekeimnek mindenképpen legyen öröksége. Nekem ez alap, hozzátartozik a normális, biztonságos élethez. Nyilván ha semmi tragédia vagy világrengető válság nem lesz, akkor nem is fogom ezt felélni, így marad "örökség" amit nem is sajnálok a gyerektől (egyébként is kap segítségek bármiben, amiben szükséges). De nem ezzel a céllal figyelek oda a pénzügyekre.

A kérdés maga érdekesnek és jogosnak tűnt, aztán a kifejtés már csak semmitmondó fölösleges dicsekvés, kár érte.

Az én szüleim külön bankszámlát nyitottak nekem, amikor megszülettem, azt fogom megörökölni, ha betöltök egy bizonyos életkort (az ő szavaikkal élve, hogy ne azt várjam, hogy végre feldobják a talpukat, de ilyen nyilván nem történt volna), úgyhogy ők nagyon tudatosan fektettek be, hogy nekem, ha szerényen szeretnék élni, dolgozni se kelljen ha nem akarok. Ezért becsülöm őket, de ezt nyilván nem mindenki teheti meg, bár ""illene"" legalább valamivel támogatni a gyereket, ha már az illető vállalta, nem a gyerek kérte, hogy megszülessen. Ha opció, jó lenne, ha az emberek nem csupasz seggel indítanák útnak a gyerekeket, akik így 40 éves korukig olcsó albérletben kuporognak, majd az ő gyerekeik ugyanilyen robotéletre lesznek kárhoztatva, mert miközben a megélhetésért küzdenek, ők sem tudnak semmit félretenni arra, hogy a gyerekeiknek jobb legyen. Ördögi kör.