Én ronthattam el?

Semmit. Sosem fogják újra megszeretni. Te a gyerekük vagy,benne meg csak egy lusta disznót látnak,aki rosszul bánik a gyerekükkel. Én sem szeretném meg újra ezek után a gyerekem csávóját.

Nemcsak te rontottad el, de ez van. Viselkedjen veled normálisan. Nem tudom, mit kéne otthon segítenie, ha nem lakik ott, csak látogat. Ő a vendég, nem? Amúgy a fő hibát ott követted el, és örülj, hogy csak a szüleid nem kedvelik a párod, a párodnak nincsen baja VELED, hogy minek beszéled ki egyik kapcsolatod egy másik hozzád közeli emberrel? A párkapcsolat két emberre tartozik, akármit mesélsz szüleidnek, az az igazságnak maximum az 50 százaléka: saját szemszögödből meséled el azt, amit éppen eszedbe jut elmesélni. A szüleid nyilván úgy vélekednek, ami szerintük számodra a legjobb, és mivel nyilván csak az egyikőtök oldalát ismerik a sztoriból, nyilván nem lesz korrekt a véleményük a párodról. Ezért kéne a magánéletet magánügyként kezelni, és nem kiteregetni a szűkebb-tágabb családnak. Gondolom nagyon fiatal vagy, majd idővel megtanulod, hogy mindenkinek csak azt mondd el, ami rá tartozik.

#4 vagyok, kiegészítés: én is kiakadnék, ha a barátnőm mindenfélét mesélne otthon az anyjának rólam úgy kiszínezve, hogy ő persze tökéletesnek tűnjön, én meg egy darab sz*rnak, és a másik oldalt nézve én a legundorítóbb viselkedést követő szakítások után sem beszéltem ki otthon, hogy mi volt a baj és mi történt. Mert felnőtt ember vagyok.

Főleg a vesszőket és az igekötőket rontottad el.

Mindkét oldalrol tettetek ezért.

Tehát elmeséled a szüleidnek hogy a párod mennyire borzalmas mert nem segít otthon,nincs munkája meg stb. És utána csodálkozol hogy rossz véleményük van róla?