Hogy érjem el, hogy bocsánatot kérjenek tőlem a szüleim a múltban okozott traumák miatt?
Van belőlük bőven, apám alkoholizmusa(már letette a piát), anyám manipulatív attitűdje, hogy röviden legyek.
Most tisztes távolságból menthetőnek tűnik a kapcsolatom velük, de hallani akarok egy bocsánatkérést. Meg akarom mondani, hogy mi fájt, és nem tagadást, meg ostoba magyarázatokat akarok hallani, hogy ez igazából az én érdekekem volt az a sok szr, meg hisztit abból, ha ezt szóba hozom, akkor vitát provokálok és én hibám minden.




















8-as nagyon jópofa, ezek a teknikák működnek, de én lehet úgy képzelném el, hogy egy nagy rózsaszín szív alakú felhőben vagyunk, és együtt bemegyünk a saját szívembe, ott megbocsájtok nekik és kifejezem a hálám amiért a világrahoztak és egy család lehetünk.
Ugyanez ugrott be nekem már, kérjen már bocsánatot, mert nagyon megbántott, és tartja magát, hogy nem vagyok felnőttfejű, ezért neki áll feljebb és nekem nincs jogom felülbírálni. Na de, nem akartam felülbírálni, csak hogy figyeljen rám legyen mellettem és szeressen. Na ez akkor nem ment, de elmondta, hogy nem akart megbántani, így és így volt. Nem tudta másképp elképzelni. Na mindegy.....Vmennyire átbeszéltük, de valóban ha mint gejzír fortyog benned a forró utálat, nem fog megvígasztalni. Ahogy 20-as írta sajnos nem minden családban jönnek ki jól a dolgok, háború is volt, munka a földeken, a vallás és a normák. Nagszüleink idejében nem volt ilyen sok helyen, hogy akkor veszünk 5 tábla csokit, azt n3zzük a vmelyik tvműsort és röhögünk a sok hülyén. Meg kávézgatni aztán shoppingolni hogy lépést tarts a divattal. Akkoriban kemény munka volt, nem lehetett kibújni munkát váltogatni, mert ez vagy az jobban tetszett, mindennek meg volt a helye, a lányok férjhez mentek és családot alapítottak, hogy legyen munkaerő, ha kifaroltál borult a rendszer.
Ha megbocsájtasz úgy hogy nem kérnek, a te lelkib3kéd létrejön és ezt tudathatod velük. Ha nem bocsájtasz gondolom, ők hiába kérnek.
Ja nem tudom mi a problem, amit okoztak, de ha megoldod, elfelejted a rossz dolgokat.





Szerintem a saját boldogságunk kulcsa, hogy nem várunk semmire, hanem éljük az életünket és úgy alakítjuk, hogy jobb legyen nekünk.
Itt is ez a baj, hogy forr benned a gyűlölet, érthető módon, de igazából sosem fogod megkapni azt amire vágysz. Nem lesz nagy jelenet, nagy bocsánatkérés, nem fog változni semmi.
Az az egésszel a baj, hogy olyan mint futni az ex után aki egyszer már dobott. Csak magadból csinálsz hülyét és nem ő fogja rosszul érezni magát. Ugyanez a szülőknél vagy bárki másnál is igaz, tulajdonképpen saját magad "provokálod" ki a pofont amibe beleszaladsz, ahelyett, hogy egyszerűen csak elkerülnéd.





Illetve az ilyen sérelmek kiengedésével az a bajom, hogy az emberek többségénél egyszerűen nincsen "katarzis" attól, hogy egyszer kiengedi a sérelem még ott marad és azon fog pörögni újra és újra.
Legtöbb embernél azt látom, hogy "beakad a szalag" legyen bármilyen élethelyzetről szó és onnantól csak megy a lejátszás újra meg újra meg újra.
Ráadásul onnantól van elcseszve az egész, hogy leírás alapján a kérdező sem jobb semmivel a szüleinél, ő is csak beléjük akar egyet rúgni, meg "győzedelmeskedni" valamiben amiben nincsenek nyertesek csak vesztesek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!