A legtöbb szülő miért várja el a gyerekétől hogy a legalapvetőbb dolgokért is hálás legyen?

Rövidebben a válaszom: az ilyen szülőknek pszichológushoz/életvezetési tanácsadóhoz vagy jó barátokhoz kellett volna járniuk, hogy érzelmileg rendben legyenek, mikor gyereket vállalnak, de mivel nem, ezért ha a gyerek sokaig benne marad a "sárban", akkor viszont szegény gyereknek kell majd mennie magát rendbe szedetnie, mert bizony sokszor kicsit már ideges lesz a felnőtt gyerek. Mert tudja, hogy joga van azt csinálnia, amit és ahogy gondol és látja is hogy ez másoknál gond nélkül működik, de neki nem jár a lelki béke, és még lelkiismeret furdalást is érez amikor megszólal otthon és további lelki terror jellegű valaszokat kap. Így jobb már akkor lépni, amikor ezt felismerjük és a határokat megszabni. Nem vagy attól rossz ember, hogy rossz gyereknek állítanak be és ezt a pozíciót nem fogadod el!! Hála jár azért hogy kihordtak, etettek stb. Hála viszont azért szerintem nem jár, mert valamit segítség állarcban erőszakosan rád tukmáltak és sakkban akartak tartani, az érzelmi világot összekavarni, hogy aztán a bizonytalan embert könnyebben lehessen irányítani az orránál fogva. Amilyen érzelmeket érzel az mindig is a helyes! Nem kell megmagyarázni magunknak, hogy jaj tényleg szegény anyám, tényleg mennyit fáradozott, megteszem akkor neki, hogy azt a munkát választom ami ott van az ő városában, ha már ennyire "szeret". Persze nem rossz szandékból teszik)tették hanem tudatlanok szegények. Mint írtam, jó lett volna nekik is rendben lenni, de ha akkor nem voltam, most sem késő. Sajnos az én anyukam ezt nem így látja. Ő tökéletes ő szerinte, és ez el is hangzott. Nekem is, hogy beteg lettem, lett egy autoimmun betegségem, lehet, hogy a stressz is segített rajta, ő megmondta, hogy szóljak, ha segíthet, mert hát én is a gyereke vagyok... Igen? Hát ez nagyon megható volt. Kvázi sosem volt kíváncsi arra hogy ki vagyok mi vagyok, mit érzek. Nem hogy nem segített nekem kibontakozni, de manipulálni akart, közben a fizikális dolgokat mind ellátta, egy ruhát nem teregethettem ki otthon, mert ő azt megcsinálja, azt ő jobban is tudja... Aztán ezt mondja...és nem azt hogy segítek, csak mondd meg hogy mit. Akármennyire is szomorú én megmondtam neki, hogy azzal segít, ha végre békén hagy. Hadd kapjak egy kis levegőt...

Hú, pont olyan hosszú lett a második valaszom, de a lényeg az első mondatban van :D

Persze, persze. Kérdezősködni mindig jó. Lehet, hogy én azért véltem érteni, mert a kérdést szóról szóra én is írhattam volna korábban.

Bármi meglehet, sokszor állhat ilyen mögötte, viszont nem tudjuk még mindig, a kérdezőéknél mi a szitu. Ezt a ne csináld, majd megcsinálom én helyetted sztorit én is ismerem nagyon. :)