Van ismerősöd aki nevükön szólitja a szüleit?

Haverom az anyját. Amúgy rendes asszony, de mind a két gyerek úgy szólítja, de ha beszél róla, akkor anyám vagy muter.

Én pedig szintén nem mondom sem nekik, sem mások előtt hogy anya vagy apa, mert nem attól lesz valaki anya, hogy megszül. A viselkedése, az évek alatt kialakult kötődés miatt. Na hát ez nekem nem volt meg. Nagypapám volt nekem apám helyett apám, lelki támaszom, és legjobb barátom. Sajnos nagyon beteg, és már nem is mindig van képbe. A mama is szeret, én is szeretem, de vele nincs meg ez a bensőséges kapcsolat. De őket sosem hívom a nevükön.