Szülők nektek miért nincsenek ismerősök, barátaitok?

Ez része a személyiségfejlődésnek, valaki lenyugszik, valaki aktívabbá válik idővel. Anyukád megmondta, hogy ők már kiélték magukat, nem hiányzik nekik a jövés-menés.

Neked most még mehetnéked van, lehet hogy így is marad életed végéig, de a többség ahogy idősödik, könnyebben fárad és amúgy is jól érzik magukat otthon.

Nekem azért, mert már nincs rá akkora igényem. Van pár barátom, talán a szüleidnek is van, néha szervezünk programokat, de nagyon szeretem a nyugis délutánokat, amikor nem kell csinálni semmit.

Ez egyébként annyira típusfüggő. Anyukám elmúlt 60, de a mai napig olyan, mint te, ha véletlen péntek vagy szombat estére nincs programja, kikészül. 18 évesen még én is ilyen voltam, de én szép lassan visszavettem, mert nekem így jó. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik.

Te még nagyon fiatal lehetsz, ebből pedig az következik, hogy nagyon naiv is. Tökmindegy hogy szülsz-e gyereket, rád is ugyanaz a sors vár mint mindenki másra.

Kiskorban még sok a barát, könnyebben barátkozik az ember, mert könnyebben megnyílik, még nem kérgesedett meg a lelke, még bízik az emberekben. Meg megelégszik a haverokkal és a látszatbarátokkal is. Ezek elkopnak, mert az emberek szétnőnek, másfelé megy az életük mire felnőnek. Statisztikák szerint nagyon ritka az a barátság ami évtizedeken át tart, bele a felnőtt korba.

Ha meg már 30-as, 40-es, 50-es, stb az ember, egyrészt nincs is nagyon hol barátkozni, másrészt igénye sincs rá annyira mint tinikorban mert ott a család, a háztartás, a munkája, a sok felelősség ami a vállát nyomja, és már nem is olyan naivak az emberek ilyen korban, nem tudnak csak úgy megnyílni valakinek. Gondolom az azért feltűnt hogy a szüleid korosztályának teljesen más a kommunikációja mint a te korosztályodnak. A te korosztályodnak elég a felszínes haverság, a szüleid korosztályának viszont nem mindegy a dolgok minősége.

Ettől még nem hiszem hogy unatkoznak, csak szerinted, mert te látod unalmasnak az életüket. Életemben nem láttam olyan felnőttet aki unatkozik, ez a fogalom gyerekkorban kikopik.

Bárcsak ráérnék unatkozni.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy van-e gyereke valakinek vagy sem, hanem a saját személyisége az, ami a döntö.

Meg a barátságok nem feltétlen közös buliba járásról, nyaralásokról szólnak, hanem föleg beszélgetésekröl, egymás felé meglévö bizalomról. Ez meg lehet akár évekig telefonkapcsolat is, söt akár "csak" internet.

Sajnos igazán jó barátság kevés van, föleg MO-on, ahol az emberek többsége megkeseredett, kiégett valaki (lásd a 6-os válaszolót), akik mindenkiben ellenséget látnak, aki ki akarja öket használni.

A te életed olyan lesz, amilyenre te alakítod, lehet akár 5-6 gyereket és közben aktív, meg lehetsz teljesen egyedül, és mégis begubózott valaki.

Nem vagyok szülő, de így 35 évesen már nekem sincs egy barátom sem. Az egyetem elvégzése után szétszéledt a csapat: szinte mindenki más városba vagy más országba költözött. Akik maradtak itt, azok megházasodtak, gyereket vállaltak, és nem érnek már rá a baráti kapcsolataikat ápolni.

Harminc felett pedig már szinte lehetetlen új barátokat találni, mert az ember leginkább csak a munkahelyére jár, utána pedig haza. A munkahelyén pedig ha nem akad senki, akivel össze tudna barátkozni, akkor esélye sincs új kapcsolatokat kialakítani. Na meg ilyen idős korra a legtöbb embernek már gyereke van, és meló után rögtön megy haza a családjához. Még ha lenne is rá igénye, hogy barátkozzon, nincs rá ideje, hogy egy új, idegen emberrel töltse a szabadidejét barátkozás céljából, hiszen első a család, a gyerekek ellátása.