Pszichológushoz kell járnom, anyám meg azon aggódik, hogy ez SZÉGYEN..? Miért ez a legnagyobb gondja ebben a helyzetben?20

A 13-as jár közel az igazsághoz, nem tudom miért pontoztátok le.

A kérdező szüleinek a generációja még az, akik elmentek egy gyárba dolgozni és 20 évesen férjhez mentek, mert hát a "Marika is elkelt már". Tehát még az uniformizálódás volt a jellemző. Abban az időben kinézték azt aki nem ellett le 2 gyereket 30 éves koráig, megszólták azt aki kicsit is kilógott a sorból, mert mit szólnak majd az emberek, a szomszédok, és inkább dolgozz egy gyárban 150 nettóért, de az legalább biztos.

Ez nem az ő hibájuk, csak ők így szocializálódtak. Ez ugyanolyan mint a meleg kérdés. Beszélgess egy 60 éves emberrel, nem fogja érteni hogy hogyan van most ennyi homoszexuális, azt gondolják hogy csak divat és hogy valami diszfunkció. Holott az ő idejükben is voltak melegek, csupán a társadalom összetétele nem olyan volt mint most, hogy vállald fel és fogadd el magad, stb.stb., ezért ők nem találkoztak homokosokkal (legalábbis nem tudták hogy azok).

A pszichológia pont ugyanilyen. A 80-as 90-es években a pszichológushoz járás nem volt olyan mindennapos dolog mint manapság, sőt, sokan még most sem tudják a pszichológus-pszichiáter között a különbséget, nem hogy akkoriban. Vagy az állatorvos, régen nem volt ennyi, mert nem is kellett ennyi. Kijártak haszonállatokhoz, tehenekkel meg malacokkal foglalkoztak és örültek hogy megéltek belőle, ma meg kb. jobban keres lassan egy állatorvos mint egy humán, mert akkora rájuk a kereslet a sok kutya-macska tartó miatt.

Ezt csak azért hoztam ide, hogy lássátok hogy totál más közegben nőttek fel és más volt a társadalmi összetétel.

A legrosszabb az egészben csupán annyi, hogy sajnos hiába is próbálnád megmagyarázni, nem fogod tudni, hogy ez teljesen normális, ez amúgy jó dolog és téged segít. Ők a pszichológiát azzal kötik össze, hogy bolond vagy. Mert egyszerűen nem ismerik, sem magát a szót, sem magát a jelenséget.