Pszichológushoz kell járnom, anyám meg azon aggódik, hogy ez SZÉGYEN..? Miért ez a legnagyobb gondja ebben a helyzetben?20

Körülbelül 12 éves korom óta meglehetősen labilis vagyok mentálisan, ha nem muszáj nem részletezném, úgy túl hosszú lenne. Ő nem vitt el szakemberhez, mert mit szólnak mások, rám is nyomást gyakorolt, hogy nehogy segítséget kérjek a tanáraimtól. Gimiben már nélküle is el tudtam volna jutni minimum az iskolai/kollégiumi pszichológusig, de olyan volt az állapotom, hogy ebből adódóan halogattam. Most, hogy még messzebb vagyok kollégista az egyetem miatt, elég nehezen és kis segítséggel, de sikerült magamat rávennem arra, hogy elmenjek végre. Már van időpontom.

Amikor utoljára otthon voltam anyu viszont amíg a mosdóban voltam, meglátta a telefonomon a felvillanó értesítést a válasz emailről, amiben az időpont volt, és elolvasta. (Nem tudja a kódom. A telefonomon lezárt képernyőnél le lehet húzni az értesítést.) Erre lecseszett, hogy nekem nincs is semmi bajom, csak őt akarom lejáratni, mekkora idióta vagyok, ez ha kiderül, akkor kiutálnak a barátaim, ki leszek közösítve az egyetemen (wtf...), ne játszam meg magam, meg különben is nekem nem lehetnek problémáim, stb. Az egész leginkább arra volt kiélezve, hogy ezzel lejáratom magam, de leginkább úr isten, mi van ha hazáig eljut a hír és RÓLA mit fognak gondolni. Komolyan, látja, hogy milyen gondjaim vannak, legalábbis az egyik része látszik akkor is, ha nem beszélek róla. Akkor miért a vélt szégyen a legnagyobb gondja ezzel az egésszel?