Szerintetek ez mennyire normális, hogy édesanyám így viselkedik velem szemben és minden egyes adandó alkalommal ezt csinálja velem?

Nos, kezdem magammal. Nem vagyok tökéletes, sokszor megbántottam már őt ok nélkül és csúnyán is beszéltem vele többször, de mind magamtól, mind a barátnőm unszolására eldöntöttem, hogy változtatok ezen és megpróbálok minden apróságra odafigyelni és elmélyíteni a kapcsolatomat vele. Tudni illik, hogy 25 éves vagyok, fél éve van már egy barátnőm, akivel nagyon jól megvagyunk és jó köztünk az összhang is. Ő róla annyit kell tudni, hogy nehéz gyerekkora volt, nem jött ki a szüleivel, eldobták őt és körülbelül 14-15 éves kora óta nem is tartotta velük a kapcsolatot, ritkán beszélnek. Én besegítek anyagilag otthonra, nem kevés összeggel, befizetem a villanyt, a gázt, én tartom fent a saját autómat, amit nagyon sokszor családi dolgok intézésére is használunk. (Bevásárlás, elmenni ide-oda). Tényleg mindent, a kötelezőt, a javításokat, a tankolást és minden mást is egy forintig én fizetek. Most a héten nagyon csúnyán összevesztem anyával, szidta a barátnőmet is, hogy megváltoztatott, olyan vagyok, mint ő, mert ő is eldobta a családját magától, és így hamar benevelt engem is. Most azt sérelmezte, hogy meg sem kérdezem őket, hogy mi van velük, hogy vannak, mikor minden egyes héten, ha nem vagyok otthon, felhívom őket, vagy ráírok, hogy hogy vannak, mi újság, mamáéknál is minden rendben van-e. Nyilván a héten ezt nem tettem meg, mert rám írt és kioktatott. Ma is ezt tette, hogy volt egy eset, amit a tudtomra adott, (egyik rokonomat elengedték a munkahelyéről) de körbeírta, hogy gondolkozott rajta, hogy rám írjon-e, mert hogy engem úgysem érdekel semmi, ami otthon történik. Illetve ezen felül még azt is megkaptam, hogy ezért nevelhet egy anya egy gyereket.. Na ez nagyon rosszul esett, férfi létemre majdnem elsírtam magamat, mikor mindenben próbálok megfelelni! A barátnőmnek is és a családomnak is! Megírta nekem azt is, hogy a barátnőm nem kérdezte meg tőle vasárnap, hogy segítsen-e az ebédnél, hanem bent pihent velem a szobában inkább! Viszont előtte való nap, saját maga ment ki és apától megkérdezte, hogy mit segítsen. Diót szedett, falevelet szedtünk össze, majd csak késő délután mentünk be újra a házba. Azt sem értem, hogy miért mondja ezt, miközben a saját fülemmel hallom, hogy minden alkalommal meg van kérdezve, hogy mit kell segíteni! (Egy héten általában 2-3 napot vagyok otthon, de van, hogy fent vagyok a barátnőmnél egész héten és csak hétvégére megyünk le haza.) Nos, nekem ebben nincs igazam és én szar ember vagyok. Lead az egész rokonságnak, hogy én miket csinálok és folyamatosan szidja a barátnőmet, hogy engem benevelt, hogy olyan kényes vagyok, mint ő (egy kicsit tényleg az, de csak annyira, mint a legtöbb nő), ma pedig azt kaptam meg, hogy reméli, hogy akkor fogok hazamenni, ha dolgozik és csak összepakolom a ruháimat teljesen. Nem kíváncsi rám és én se legyek rájuk az, ne is hívjam, ne is keressem őket egyáltalán. Úgy érzem, hogy összeomlottam teljesen, most jött el az a pont, hogy nem tudok tovább megfelelni és lelkileg teljesen romokban heverek... Kérlek, hogy adjatok tanácsot, mert belehalok..