Anyám az egész életemet megtervezte helyettem, ez normális?

Sziasztok, én egy 23 éves lány vagyok és a következő ügyben szeretnék tanácsot kérni tőletek! Az a problémám,hogy anyám (de az egész családom ilyen, csak anyám a legdurvább közülük) olyan szinten megkeseríti az életem, hogy azt elmondani is nehéz. Beleszól borzaszóan sértő módon trágáran mindenbe(!) ami az életemmel kapcsolatos. Abba, hogy milyen fiúm legyen, pedig 3 éve boldog párkapcsolatban élünk a párommal és mindketten dolgozunk, teszünk a jövőnkért, káros szenvedélyektől mentesek vagyunk, de anyám szőke herceget képzel el fehér lovon nekem és bárki aki nem az, elítéli, lenézi, hogy "az egy csóró, nevetséges hogy vele vagy"

Igen, a párom nem gazdag, de vannak ambíciói, több szakmája, amiből az egyikből jelenleg pályakezdő és szeretné kitanulni a szakmát, jól keresni vele, nem egy léhűtő alak. Emberileg tejesen normális a párom, nem véletlenül vagyok vele, megbecsül, közös jövőt tervezünk, értékeli az apró gesztusokat, stb,stb.

Azt mondja anyám, hogy ha a jelenlegi párommal maradok, ő és apám biztos, hogy nem fog eljönni az esküvőnkre majd és nem fogja, az ő szavaikkal élve "kerülgetni" a majdani gyerekünket. Dacból azt mondtam erre, hogy jó, ne is gyertek, de nyilván legbelül mindenkinek rosszul esne ha a saját szülei így kitagadnák a választottja miatt, aki egy becsületes, dolgos ember, rosszat nem lehet rá mondani, csak nem ügyvéd, meg orvos, meg amiket anyám nekem szán. Ráadásul akiket kinéz nekem, hogy miért nem ezzel meg azzal vagyok, ők abszolút nem szimpatikusak nekem és van egy tartós párkapcsolatom de ez őt nem érdekli! Minden erejével azon van, hogy elválasszon minket! Néha mesélem a barátomnak ezeket, de nem akarom megsérteni, csoda, hogy még bírja, amit anyám leművel! Hadd legyek már azzal, akivel én akarok, könyörgöm. Próbáltam már beszélni vele normális észérvekkel, szépen, nyugodtan, és erőszakosabban, határozottabban is, de egyszerűen nem fogja fel, bármit mondok neki, olyan mintha a falnak beszélnék! A párommal épp most költözünk össze, részben ezért is, mert nem bírom az otthoni folyamatos veszekedést, illetve amúgy is szerettünk volna már együtt élni.

Ez a párkapcsolati része csak egy dolog, de minden másba is beleszól anyám, és óvódásként kezel! Megmondja, hogy miért ezt a ruhát vettem fel, miért nem azt, beleszól, hogy kik a barátaim, ki a párom, mindenbe, tényleg.

Nyilvánvaló, hogy egy szülő mindig a legjobbat akarja a lányának/fiának, de ez már baromira túlzás és kikészülök teljesen tőle.

Én tudom, hogy kivel szeretnék lenni, stb. Amúgy egy normálisan megfogalmazott kritikát simán megértek, vagy jó tanácsot, de amikor ugyanazt napi 500x elmondja ugyanabban a sértő, direkt bántő stílusban, hónapok óta, azt már nem tudom hova tenni.

Tudom, a külön költözés, kapcsolattartás minimalizálása megoldás lehet, de alapvetően én nem szeretnék rossz viszonyban lenni a családommal, anyámmal, de ez nem rajtam múlik...nem ért a szóból és úgy érzem, hogy soha nem fog megváltozni, kár érte!

Nincs senki akire támaszkodhatnék,(csak a páromra), apám is bunkó és csak sértegetni tud, testvérem nincsen, de más családtagok is hasonlóképp viselkednek velem, és óvódásnak néznek; keresztanyám pl. aki ugyan idős már de nagyon szoros a családi kapcsolat vele is, ő minden nap 5x hív, hogy mit ettem, vegyek fel meleg cipőt meg mit tudom én. Nyilván kedves gesztus, ha valaki érdeklődik, de lassan ott tartunk, hogy ha kicsit később veszem fel a telefont, mert elfoglalt voltam, vagy volt valami dolgom, mit képzelek magamról, meg hogy ő ennyit nem ér nekem? stb megy az érzelmi zsarolás.

Bocsánat, hogy sokat írtam, de szerintem így nagyjából kerek a story.

Mit lehet tenni ezellen, ha lehet egyáltalán valamit? Szerintetek is túlzás amit leművelnek velem? Ha elköltözök végre megváltozhatnak velem szemben? Én nagyon besokalltam. Köszönöm előre is ha elolvastad és tanácsolsz valamit!