Hány éves korodig csomagoltak neked enni?

Az én anyukám olyan szendvicseket csomagolt nekem, hogy a profi helyeken kapható extraszendvicsek nyomában se jártak! Se kinézetre, se tartalomra.

Sok finom zöldséggel, minőségi felvágottakkal, sonkával, sajtokkal.. NYmmmm! :-)

Amikor kezdtem az elsőt, nálunk még a tízórait textilszalvétába is becsomagolták kötelezően, mert azzal terítettünk meg a padon. Emlékszem arra a jellegzetes patyolatos szagára. Ambivalens emlék, mert egyrészt nagyon hálás vagyok hogy csomagoltak nekem, de nem ízlett és nem volt jó érzés, a tartalmát meg fedje a feledés jótékony homálya. Ami éppen akadt otthon, sokszor nem gyereknek vagy iskolába való kaja. Nagyon más világ volt.

Másodiktól egy lazább iskolában már mi is iskolatejet-kakaót és kiflit kértünk inkább, egyszerűbb volt a szülőknek is így, másrészt nagyon menő dolognak számított és mindig friss, finom volt.

Egyetlen egyszer sajdult bele a szívem mások csomagolt szendvicsébe, egy középiskolás osztálykiránduláson, gondosan megkomponált klasszik szalámisajtvajzsemlefőtttojás és cukroscitromos tea. Benne volt a gondoskodás, az anyai szeretet. Még mindig meghatódom ha eszembejut.

A gyerekemnek akkor hagytam abba a szendvicskészítést amikor már harmadjára is én halásztam elő a táskából a többnapos szendvicset, reggelizett otthon utána iskolabüfé vagy kisbolt.

Nekem mamám csomagolt, míg jóba volt anyával. De az a másik véglet volt. 8tól 13ig jártam suliba, erre az időre odatett 10 zsemlét.

Aztán 4.es voltam, nagyon megromlott a viszonyuk. Onnantól se kaját nem kaptam, se semmit. Ha a tanár megszánt kaptam tízórait. De nekem onnantól az ebéd volt a naoi első étkezésem.