Hány éves korodig csomagoltak neked enni?

Amíg a nagymamám élt. Vagyis általános iskola 1. osztály.

Utána kaptam 5 forintot, hogy reggel vegyek egy kiflit meg egy kis dobozos kakaót. (ez se ma volt, ja... még olyan műanyag dobozban volt a kakaó, mint a tejföl...)

Aztán, mikor negyedikes lettem, a testvérem meg elsős, ki lett adva, hogy csináljak májkrémes kenyeret mindkettőnknek. Így onnantól én csomagoltam a tízórait.

Középiskola végéig. Ami mai fejjel totál túlzásnak tűnik, én meg irtó elvarázsoltnak, hogy eszembe sem jutott, vajon jól van-e ez így. Mióta az eszemet tudtam, 7-kor (mire felkeltem) anyám kint kávézott, és kész volt a tízóraim. Nem tudom, hogy amúgy aludt-e volna tovább.

Pedig nem vártam el ezt tőle, igazából nem is gondolkodtam rajta, csak ez így volt és kész. De ha bármikor azt mondta volna, hogy csináljam mostmár magamnak, simán csináltam volna. Ahogy főiskolára kerülve teljes természetességgel gyártottam is a kis szendvicseimet. Mikor kínlódtam az albiban, és bejárósra váltottam, akkor sem merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy anyámnak hajnal 4-kor fel kéne kelnie megcsinálni az én szendvicsemet.

Hetedikes koromig. Ott egyszer apám romlott sonkát, anyám meg margarin helyett teavajjal megkent szendvicset csomagolt (nem szeretem a teavajat hússal, szerintem az kalácsra való). Onnantól inkább magamnak csináltam, olyanra, amilyet szívesen ettem. Mai napig így van, csak már egyetemre járok.

Ennek ellenére ha késésben vagyok néha, és konkrétan mondom, hogy ezt a margarint, azt a sonkát és ilyen sajtot kérek, akkor amíg pl öltözöm, megcsinálják nekem. De ez ritka.