Ki vagyok akadva anyámra, szerintetek jogosan?

Miben számít, hogy mikor és hogyan lepődtél meg a lánykérésen?

Nem az a fontos, hogy megtörtént, szeretitek egymást, és összeházasodtok? Nem lesz más szép emlék, amit majd mesélni lehet az unokáknak? Ők is abban fognak felnőni, hogy tették tönkre az eljegyzésedet?

Szegény pasas... Valszeg egyelőre csak a friss, fiatal husit látja benned, mert még nem szállt el a rózsaszín köd...

Figyu, szerintem beszéld meg ezeket vele? mutasd meg neki ezeket a reakciókat is. Minden nap beszélgessetek majd arról, hogy neked mekkora szemét anyád van, aki véleményed szerint azzal, hogy boldogságában elszólta magát neked, már-már tönkretette az életedet és egyébként is mekkora szemét mindenki, téged senki sem ért meg - majd ezt követően vágd földhöz magad és ordítva sírj. Szóval csak add magad, hátha hamarabb elszáll a rózsaszín ködöcske szegény elől és látja kit készül elvenni.

Jaj ugyan már, nekem sem volt meglepetés az eljegyzés, mert a férjem minden egyéb jó tualjdonsága mellett egy trehány disznó, és megtaláltam a gyűrű megrendelőlapját takarítás közben.

És? Attól még ugyanúgy örültem neki, így legalább kétszer. Ez csak egy eljegyzés. Semmit nem jelent, bárkit bármikor el lehet jegyezni aztán felbontani, igazából egy funkcióját vesztett sallang, csomóan ma már el sem jegyzik egymást, csak megbeszélik, hogy összeházasodnak. Majd ha 10 év múlva boldog házasok lesztek, az fog számítani.

Szóval úgy sem értem miért csinálsz drámát ebből, hogy átéltem hasonlót. Meg amúgy is, mit vársz? Azt kérdezted túlzó-e a reakciód. Mindenki leírta, hogy nagyon is az. Szerinted mégis neked van igazad. Oksi, akkor most ettől jobb?

#24! Jól beszélsz.

Am. azért csinál ebből drámát és hisztit, mert egy Borderline-os hercegnő.

Kár volt elolvasnom a #10-est! De mindenkinek ajánlom, hogy olvassa végig.

Figyelj te kis Nyuszihercegnő! Egy kib*szott nárcisztikus személyiségzavaros idióta vagy, aki magasról sz*rik mindenre és mindenkire! Idéznélek:

"Annyira meg nem akarnák apámmal rosszban lenni mert anyám súlyos beteg és a páromon kívűl a családból egyedul még rá számíthatok."

Előtte azt írtad, hogy apád le se tojta a fejed eddig, de azért jóban lennél vele, mert édesanyád már haldoklik. Szóval a sz*rfej apáddal jóba akarst lenni (vele is csak magad miatt, hogy ne mararj magadra), de a súlyos beteg édesanyáddal nem, aki szerintem a lelkét kiteszi, hogy a valószínűleg pár évében boldognak lásson. Nem, nem gonosz, csak te képzeled be magadnak ezt. Tudod ki a gonosz kisanyám?! TE!!! Jaj de jól írtad, hogy mindenki magából indul ki!!! Minden, de minden csak rólad szól! Több mondatodat is idézni szerettem volna és felnyitni a szemed, de tudod mit? Lesz*rim. Nem is taglalom tovább, mert valójában ennyit sem érsz, hogy ezt lekaparjam. Nem kívánok én neked semmi rosszat, csak azt, hogy alakuljon úgy az életed, ahogy azt megérdemled...

"...hazudgatok neki egy életen át, meg ezzel anyósoméknak is. És ha ők is megtudnák szintén nagyon kiakadnának.. Nagyon felborítaná a jelenlegi helyzetet."

"...ha ezt páromnak elmondom, azzal anyosomék is megtudják. Mert párom is nagyon készült rá hogy jó legyen szép legyen és nem azért mondta el anyámnak hogy tovább adja. És konkrétan egy világ törne össze benne."

Hallod, te nagyon beteg vagy. Elmondom mi lenne, ha megtudnák:

S E M M I

Ez mind a te képzeleted szüleménye! A pasid max. csóválná a fejét, a szülei meg megmosolyognák.

Atyaég, komoly gondok vannak nálad fejben.

Az meg, hogy szerinted anyukád mindig csak ártani akar neked, egyenesen para!

Sürgősen fordulj pszichológushoz!