Valóban nekem lennének túl nagyok az igényeim?

4 éves korom óta lakik velünk nevelőapám.

Tőle van 4 féltesóm.

Mikor a 4.tesóm született, építkeztünk, mert kinőttük a házat. Nevelőapám kőműves, így nem volt nehéz. Viszont anyagilag nem tudták az epítőanyagot önerőből megoldani, kölcsönt kellett felvenni. 1 nagyot akartak, de nem kapták meg. Így 3 kisebb kölcsönből lett meg a ház. Ahogy a 18at betöltöttem, kijelentették, ottlakás frjében az egyik kölcsönt átpasszolják nekem. Nem volt választásom, vagy fizetem, vagy rámteszik a betyárbatyut azt mehetek.

Igy 18tól 23 éves koromig, havi 30ezer forintjával fizettem.

Hozzateszem mellette minden hónapban eltették az apa után nekem járó kb 70ezer ft árvaságit.

23 évesen elköltöztem egy vita után. (Abban az évben költözött el a hugom is, szintén egy nagy vita után).

26 éves voltam, mikor eladták a házat. 24milliót kaptak érte. Nevelőapám szülői házába költöztek. Abból a 24millióból kb 10et ráköltöttek. A többit elherdálták. 1x nem kérdezték meg, nincs e szükségünk valamire, vagy nesze itt van 50ezer ft (hamár közel 1.8milliót én fizettem ki).

Lenyeltem.

A régi ház anya nevén volt. A mostani nevelőapámén. Most megy köztük a harc, ezért fogták, és azt a házat a 3 kisebb (még otthonlakó) tesóim nevére iratták.

Azzal a kijelentéssel, hogy én elköltöztem, már nem vagyok a család része. Ahogy a nagyobbik hugom sem.

Meg nekem mar mindenem megban (férjemmel ketten, igaz hitel segítségével vettünk egy házat. Van mind a kettőnknek autója. Átlag körülmények közt élünk). Mit akarok én még, miert vagyok tellhetetlen?

Ismétlem, 1 ft-ot nem adtak amióta elköltöztem. Elötte is csak én adtam a közösbe.

Szerintetek is jogos a felháborodásom?