Régota érlödik bennem a kérdés hogy itt a gyakorin mennyien fel vannak hàborodva ha egy gyerek vagy tinédzser nem tudja szeretni a nevelőapját?

🤦‍♀️🤦‍♀️ Olyan buta vagy mint a segg. Tanulj meg szöveget értelmezni.. Ülj még egy kicsit az iskolában. Mert láthatóan még nem fejezted be.. Még egy szöveget sem tudsz normálisan megfogalmazni..

Az a baj, hogy a hozzád hasonlók azt hiszik egy szülőnek mindig, mindenkor, minden körülmények között le kell mondaniuk mindenről, csak mert őnagyságának valami nem tetszik. Hát nem.

Itt nem az extrém esetekről van szó, ahol a nő leszarja a gyerekét, ahol a pasi nem fogadja el a gyereket.

Az el kell fogadni nem azonos azzal, hogy szeretnie kell.

Egyedülálló anya voltam egy ideig, soha egy pillanatig nem vártam el, hogy a gyerekem és a partnerem szeressék egymást. Ajándék, ha megtortenik, de nem elvaras. Az elfogadás és a KÖLCSÖNÖS tisztelet igen. Kölcsönös, bizony. A kamasz gyerek is legyen elfogado és adja meg a tiszteletet a páromnak és a párom is ugyanígy. Nálunk úgy alakult, hogy a párom nagyon szereti a gyerekemet, lányaként utal rá, hacsak nem lényeges az adott helyzetben, hogy ő "csak" neveloapa. A gyerekem is szereti a maga módján, bár ő sosem mondja neki és ha a férjem mondja neki, hogy szereti, akkor csak ok a válasz rá.

"...mért fontosabb egy nönek a pasi mint a saját gyereke??"

Mert az emberek nem egyformák. Van olyan nő -és férfi is!- aki tars függő. Van olyan, aki azt gondolja, ezt a társat egy életre választottam, vele öregszem meg, a gyerekem meg -pláne ha már kamasz korban van- par even belül kirepul és éli a saját életét. De bizony van olyan is, amikor a gyerek egomanias és neki a tökéletes nevelő szülő se felel meg, mert nehogymar az anyja boldog legyen és olyan gyerek is van, aki egyszerűen nem érdemli meg, hogy a partner elé legyen helyezve

Még a saját apát se kötelező szeretni.

Az nem egy olyan dolog ami magától értetődő ("lusta voltam gumit húzni, szeressél büdös kölyke, de előbb hozd ide a sörömet, különben szíjjat hasítok a hátadból"...).

Ki kell érdemelni.

Nekem is és férjemnek is kijutott ebből.

Én 3 éves koromban elvesztettem apukámat. Anyám nem egész 1 év után hozzánk költöztette nevelőapámat. Ő iszonyú indulat ember. Ha valami nem tetszik neki, tör-zúz. Hát a kapcsolatba ott voltam én, aki nem tetszett neki. Mert túl mamámra hasonlítok, mert túl hülye vagyok, mert túlrosszul neveltek eddig stb... így konkrétan az egész gyerekkorom végigverte, anyám meg elnézte. Kamaszkoromban is csak azt kaptam, hogy semmire nem vagyok jó, semmi nem lesz belőlem.

Most ott tartunk, 30 éves vagyok, saját ház, saját autó, saját család, jó állás. Anyám meg egy nagy 0. Semmije nincs, nevelőapám most őt veri, ő meg elviseli.

Férjem anyja meg ha jött egy pasi az életébe, a gyerekeit dobta is el. Vagy nagyszülőkhöz, vagy az apjukhoz. Volt olyan, hogy lepasszolta őket az apjuknak, mikor kiharcolta a szinte kizárólagos felügyeletet. 2 hónap után otthagyta a pasi, akkor meg rendőrt hívott, hogy a gyerekeket ellopta az apjuk... 16év alatt 6x dobta el őket pasi miatt.

Azt most csodálkozik mind a 2 "mama", hogy van 2 gyerekünk, és nem láthatják őket.

Te ne nevezd magad gyereknek, jobban járt volna szegény anyád ha lenyel inkább.

De remélem most már boldog nélküled a szerelme oldalán, akit neked tisztelned és becsülnöd kellene mostohaapukádként!

Ha nem, hát pukkadj meg, remélem anyád végleg levette rólad a kezét.

Te vagy az élő bizonyíték hogy ilyen hálátlan önző majmok miatt nem szabad feladni a szerelmet!❤❤