Mit csináljak, ha az itthon élő lányom alig segít be a házimunkába és maga után sem takarít, mert a hobbija miatt nem jut rá ideje?

1. a szobája SEM legyen mocsokban, hagyjuk már! Ha rendetlenség van, nem érdekelne, de ha kosz, azt nem tűrném el

2. ha ennyire lusta - ez lustaság -, akkor el lehet költözni

Nekem is időigényes a "hobbim" (munkám), néha még este 11-kor is írok, amikor van ihletem, mégis van időm főzni, mosni, takarítani méghozzá két emberre, mert a párommal élek.

13-as, rhadtul nem attól függ.

Öcsémet rendszeretőre nevelték - de amikor meglátogat, kész rémálom, amit mindig! maga után hagy(na, ha nem szólnék rá ezredszerre is).

Otthon sunyít, mert az anyja lebxsza, velem próbálkozik, és simán széthagyná a koszos pzs-t, tányért az asztalon, elvárná, hogy én pakoljak utána, mert a nővére vagyok.

Nos, előbb küldöm őt haza.

Milyen házimunkába nem segít be pontosan?

Te mit értesz házimunka alatt? Én egy rendkívül, lusta, rendetlen ember vagyok, de a házunk normális, élhető. Nagyon pici, így inkább a helyhiány miatt látszik káosznak, de el van mosogatva, miután ettünk, nincs por, kajamaradék, morzsa, pedig majdnem mindennap főzök. Nem kell mindennap porszívózni.

A konyhát összeseprem, pultot, tűzhelyt letakarítom, elmosogatok, ha kell mosok, teregetek. Nekem ez a napi házimunka.

Hétvégén még portörlés, porszívózás, felmosás, vízkőoldás.

Annyira túlkombinálják sokan ezt a házi munkát.

Mert nagyon nem mindegy, hogy olyan dologba nem segít, amit te akarsz(mondjuk gyártottál 60 üveg befőttet, és nem pakolja el), vagy olyanba, ami rá is tartozik.

Nem depressziós esetleg? Beszélgettél már vele, hogy egyáltalán hogy van. Vagy állandóan az elvárások mennek, hogy csinálja már. Nekem is volt egy ilyen időszakom. Munkahelyelvesztés, és igaz, hogy ráértem, hiszen nem csináltam értelmeset a munkakeresésen kívül. És mindig jött a férjem, hogy már megint nincs felszedve az alma kint, vagy összepakolva, ráérek miért nem csinálom meg. Az elvárásokat tolta, de hogy megkérdezze nekem mire van szükségem, az nem ment.

Aztán mikor segítséget kértem, egyenesbe jöttem, a munkám, hobbim mellett is ugyanúgy foglalkoztam a környezettel. Ez egy jelzés is lehet. Beszélgess vele, ne támadóan, elvárásokkal, fentről.

Én sem ugrok minden tányérral külön, azonnal mosogatni, és ha olyan az időjárás, és behozom a koszt a cipőmmel, azt sem törlöm fel azonnal, mert aznap úgyis behozzuk a koszt még nyolcszor. Tököm sem rohangál óránként felmosni. Nekem a mindent rögtön feltakarítás már tisztaságmánia. (Ez persze nem érvényes a fürdőben kipocskolt vízre, konyhában kiömlött tejre és hasonlókra.)

A közösből azért tényleg csinálnia kéne valamit. Oszd ki rá, hogy holnap ő takarítja a fürdőt, szerdán a konyhát, csütörtökön porszívózzon fel stb., és ebből ne engedj. Ne hagyd rá, hogy azt mondja, "mindjárt", aztán nem megy. Állj fölé, és ne hagyd békén, amíg meg nem emeli a seggét. Ha 20 percig kell nyaggatni és cseszegetni, akkor 20 percig kell, de percenként ám!

A szobáján mit szégyellsz? Szégyellje ő, ha tényleg olyan gáz.

17: de ez egyik napról a másikra MOST alakult ki...???

Az előző 20 évben soha nem került szóba, hogy mik a feladatai?