Nagyon nem szeretek hazajárni, szerintetek sem normális ez a helyzet vagy én dramatizálom túl?
Elköltöztem otthonról a páromhoz, mert hiányzott hét közben és tervben volt egy eljegyzés ami előtt megnéztük mennyire jól tudunk együtt élni. Nagyon szeretek vele lakni, szóval a kapcsolatunkkal semmi probléma szerencsére. Csakhogy a szüleim nem tudják elfogadni hogy már nem vagyok otthon. Jól fizető állásom van, szeretek is bejárni, saját keresetemből pedig önálló vagyok, ami nekik nem tetszik. Nem hívnak telefonon, nem keresnek, mégis megsértődnek hogy én nem hívtam fel... Nagyon belebetegszem az otthoni légkörbe, kibeszélnek a hátam mögött és csupa rossz szándékból adnak ki feladatokat hogy zsarolással hazacsalogassanak. Most konkrétan több ígéretemet is meg kell szegnem, mert apu nem akar segíteni egy feladatban, egyedül pedig nem megy. Anyum azt hiszi tele vagyok szabadsággal, és folyton veszekszik hogy miért nem megyek haza segíteni. Két műszakban vagyok, szóval csak szombaton tudunk hazamenni, és párom szüleinél is kell egy kis időt tölteni (ott nagyon szeretek lenni, figyelnek rám, nem vágnak a szavamba, képesek kérni és nem parancsolni, nem beszélnek ki stb) szóval kb fél napot tudunk az én szüleimmel is lenni úgy hogy semmi énidőm nincs és kirándulni sem voltunk már hónapok óta. Szeretnék pár hétvégét párommal is lenni, mert délutános műszaknál nem találkozunk szinte egész héten, délelőttösben pedig általában túlórázok amíg párom is dolgozik és mindketten elfáradunk. Szóval több időt akarok vele tölteni. De a szüleim nem engedik. Követelik hogy menjek haza. Most azon vesztünk össze, hogy a párom szüleinek fogok segíteni ma, és csak holnap délután jutunk oda is. "Minek segítesz? Nem kapod vissza". Nagyon provokatív, mert párom szüleitől sokkal többet kapok. Anyum és apum is csak a negatív energiát sugározzák, semmi sem tetszik nekik. Jó alakom lett, fogytam jó étrenddel. Azt hiszik párom gyógyszerrel töm hogy fogyjak. Pedig most átlagos a testalkatom. Jól érezném magam a bőrömben ha nem úgy beszélnének ki hogy "tiszta csont vagy, mit csinálsz? Nem eszel? Tönkremész, hogy nézel ki?" Nagyon bántanak a szavaik. Párom elkért apámtól, már megvettük a gyűrűt is, nagyon boldog voltam. De nemet mondott, hogy térjünk erre vissza később. Azóta egyszer említette hogy szétvezi az ideg de apám azóta sem beszél a témáról. Két éve ismerem párom, szeretem, és a gyűrű nem egyenlő az esküvővel, azt 2-3 év múlva tervezzük csak. Apám még ki is talált mindenféle pletykát páromról, és nyilvánosan megalázza mások előtt. Engem nem hallgatnak meg.
Egész héten azon dolgozom hogy elfelejtsem a hétvégén történteket, hét közepére már jól is érzem magam. De ma még a pánik is elkapott hogy haza kell menni... Beszéltem már szüleimmel hogy ez nem így működik, nem így járja, mik a hibáik és hogy ezért stresszelek ami miatt beteg vagyok. De ezt is visszacsapták rám, mintha az én hibám lenne hogy ők ilyenek. Testvéreimmel is megromlott a kapcsolat, az egyikkel évek óta nem beszélek, a másikra pedig neheztelek amiért versenyből konkrétan megszégyenített. Nem érzem ott jól magam. Ne járjak haza? De akkor meg kiközösítenek. Így is azt hiszik drogozom vagy gyógyszer miatt fogytam. Hogy amiatt vagyok beteg. Pedig csak stresszelek, és depressziós is vagyok miattuk. Pszichológusnál is jártam, nem segített, sőt rosszabb lett. Apu lekiabálta a fejem hogy miért megyek ilyen helyekre, oda csak a dilisek mennek, őrültek, selejtek. Így hát nem tudom mit tegyek.
Ha a mostani hétvégét képes vagy lemondani akkor azt mondom van remény. De ha most is elmész akkor nem lehet rajtad segíteni. Mert házhoz mész a pofonért. És gyanítom ez lesz.
A vidéken így szokásra visszatérve, hogy nem , nem így szokás. Mondom ezt az ország legdélibb apró falujából. Attól hogy faluban élek vidéken, még haladunk a korral. Nem a nagyanyád kezét kérték meg a 40- es években.
Még amit én sem értek, hogy miért csinálnak a szülők cirkuszt, ha nincsenek keresve..szerintem az van a fejükben, hogy ugyse lehetnek rendben a dolgok, de ők tudják a tutit, tehát igyisugyis szar az élet, ha hivsz azert ha nem hivsz azert és aki éppen kéznél van azt lehet hibáztatni...
De mivel hangolják ellened a tesóid?
#23 részben igazad van. Nálunk is a gazdaság miatt van az összes veszekedés és rossz szokás. Számítani számítanak rám, de inkább csicskáztatásba ment át az egész. Ha nem csináltam meg amit kiadtak parancsba (nem kértek) akkor veszekedtek. Ha később csináltam meg, veszekedtek. Ha nem tudtam megcsinálni, én voltam a rossz mert már egyszer elmagyarázták. Ha épp programom volt, el kellett halasztani. Nem mehettem sehova, vagyis igen de akkor meg mindenről tudni akartak. Ha nem mondtam el, biztos titkolok valamit. Most is azt hiszik, hogy már azért nem osztok meg velük dolgokat mert titkolózok. Otthon a pletyka volt a fizetőeszköz. Mindenki kibeszéli a másikat, ez nem normális. Mikor mentem dolgozni a gyárba, meglepődtem milyen kedvesek és odafigyelőek ott az emberek pedig idegenek. És még az is nagyon felülmúlta azt ami otthon volt. Nem figyeltek rám, ezért magamba fordultam, nem beszéltem soha az érzéseimről és mindent megcsináltam hogy kapjak egy kis figyelmet. Most ez hiányzik nekik, hogy már nem érzek késztetést arra, mikor anyu érzelmileg zsarol hogy megcsináljam amit mond. Tesóm féltékeny a fizetésemre, ami az adókedvezmény miatt olyan sok. Gyűjtök a saját életemre, tanulni fogok. Csak nehéz gyűjteni mikor nem adnak pénzt orvosi vizsgálatra, így mindig a saját félretett pénzemet kell megdézsmálni. Nem gyűlik és otthon megintcsak azt hiszik hogy azért nem mert drogozok és arra költöm a pénzt. Nem hiszik el hogy kajára. Kb másra nem is, párom fizeti a rezsit meg villanyt meg minden mást. Nekem a nyaggatásból lett elegem, nagyon lehoztak az életről, már nagyon depressziós voltam náluk.
#24 pontosan, mindent furának találnak, ha hívom őket ha nem... Biztos valami rosszat csinálok... Ezt gondolják. A tesómat azzal hangolják ellenem hogy nem megyek haza neki segíteni (pedig erre alapozott), párom a rosszfiú aki elcsábított otthonról, aki miatt megváltoztam, aki miatt nem akarok hazamenni. Az ő szemszögükből az egész helyzet kiváltóoka a párom. Nem szeretik őt, múltkor megkérdezték hogy "nem tetszik valaki a munkahelyről? Biztos van valami fiatal kedves fiú, aki tetszik, milyen jó lenne itthonra". Amikor már tudtak arról hogy eljegyzést tervezünk mertek ilyet mondani. Párom magára vette és napokig vigasztalnom kellett. De már megvan a dátum és mindketten várjuk hogy az ujjamra húzza a gyűrűt. Ha addig apu nem bír róla beszélni, akkor ott megszakad a kontakt egy időre.
Nekem anyám meg a kanija voltak hasonlóak.
Én nem mentem hozzájuk. Tedd te is ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!