Ártok a lányomnak ha pénzt adok neki?

Ezt így nem lehet megválaszolni. Anyukám annak idején, ha ennyi pénzt kapott volna az életkezdéséhez, úristen, ma szerintem valahol iszonyat magasan lenne vagy egy többezer fős cég vezérigazgatója, vagy valami olyan milliárdos lenne, aki a pénzét nem abból szerezte, hogy jól helyezkedett, hanem hogy jól tudta forgatni. Ehelyett volt egy részeg apja, aki elivott mindent (az árvák könnyét is), meg egy anyja, aki éjt nappallá téve dolgozott,hogy anyu tanulhasson és a kettő ötvözetéből lett diplomás ember. (Ha az apja is olyan lett volna, mint az anyja volt, akkor lehet, hogy ha hajónk nem is lenne most se az Adrián se a Balatonon, akkor is, nagyon-nagyon-nagyon elit módon élnénk, nem is biztos, hogy kis hazánkban.)

De elsülhet ez úgy is, hogy a milliók egy időre vagy végérvényesen elmennek a francba (ha szerencséd van, akkor valamelyest még pénzzé tehető, de használtan már töredékét érő javakra - ami lehet bármi az iPhone-tól a tableten át az okostévéig, ha viszont nincs szerencséd, akkor kaszinóra, szerencsejátékra, drogra, milliós nyaralásokra a Bahamákon, a Kajmán-szigeteken, s bármire, amiből utólag már sehogy a világon nem tudsz egy forintot sem kifacsarni.)

Én azt az 5-6 millió forintot eltenném inkább kamatozni későbbre, vagy megkérdezném tőle, hogyha kapna ennyi pénzt, akkor mit tenne vele. Ez egy jó felmérés is, hogy ő jelen pillanatban mennyire gondolkozik előre a jövőre, mennyire érett és tudatos.

Ha még tanul, egyetemre fog járni, akkor nincs értelme odaadni neki ennyi pénzt, mert valószínűleg úgy is segíteni fogod a tanulási és lakhatási kiadásokban, főleg ha csak úgy van 6 misid neki ajándékba.

Ha meg nem akar továbbtanulni, de lesz egy állása, akkor pedig miután költözésen gondolkozik, akkor adnám neki oda.

Ettől függetlenül ebből a 6 millióból szerintem egy szép használt autót is kaphatna, amivel járhatna egyetemre (ha van értelme persze, és nem 200 kmre megy), főleg ha mellette vállalna diákmunkát vagy részállást, amivel tudná később finanszírozni a kocsi kiadásait. Én speciel ennek baromira örültem volna.

Ismerni kellene, hogy mennyire bulizós alkat. Bulizásra egyetemistaként simán el lehet "kalapálni", verni akár többtízezer forintot is havonta (főleg, ha valakinek laza szakja(i) van(nak)).

Nekem pl. az egyik szakom nagyon laza volt, amellett simán tudtam volna - a vizsgaidőszaki kampánytanulás időszakán kívül - akár minden héten 2-3x bulizni, és vizsgaidőszakban is simán belefért volna a minden szombati bulizás. A másik szakom viszont nagyon kemény volt, ott a legelejétől megkövetelték, hogy mindennap tanulj, ha ugyanis egy-két napot kihagytál, vagy - akár a másik szakod miatt - ki kellett hagynod, akkor igen komoly lemaradásban voltál.

Eddig, hogyan bánt a pénzzel? Gyűjtögette, beosztotta vagy szétszórta?

Másrészt én leülnék vele, hogy itt van ennyi pénz, amit az ő bolgogulására szántam. Kezdjen el gondolkodni, hogy mit kezd vele. Adnék neki 1-2 hetet gondolkodni és a végén kérnék egy pénzügyi tervet az elköltéséről. Aztán megvitatnám vele. Részletekben folyósítanám, amikor eljön a költés ideje. Pl. külföldi nyelvtanulás, egyetem vagy külföldi tanfolyam pl. francia cukrászképzés bármi.

Én biztosan nem adnék egy 18évesnek, akkor sem, ha lenne.

Elbulikázni meg elutazgatni? Max egy autót vehetne belőle. Jó eséllyel egy 18éves még otthon lakik, tanul.

Majd ha önálló életet kezd, egy lakásba önerőnek esetleg. Vagy vallalkozásba tőkének.

Amúgy meg tökéletes életkezdés nincs, mindenkinek olyan jut, amilyen. Ha nevelni akarod, akkor dolgozni tanítsd meg, ne nagy összeggel támogasd. Bulikázni, utazgatni, dolgozni tanulás mellett is lehet.