Hogyan lehetnék legalább anyunak kevésbé útban?

Itt sokkal komolyabb a háttér sztori, mint amit leirtal.

Biztosan szépen kitakaritottal és finomat foztel, csak épp anyadnak mindegy mit csinálsz semmi se jó.

A komoly dolgok alatt olyanra gondoltam pl, hogy nem várt gyerek vagy, kiskorodban elhanyagoltak/ignoraltak, egyéb családi trauma stb. És rajtad vezetik le a feszkót.

A párkapcsolati gond pedig szorosan összefugg a családi gondjaiddal.

Egy megoldás van. Rajossz mi fut a háttérben, és esetleg pszichológus segítséget kéred.

Témákban olyanokat járj körbe, hogy szülőkomplexusok, szulotipusok, családi titkok/transzgenerációs hatások.

Lesz még bőven sikered, csak foglalkoznod kell magaddal.

Toxikus szülő gyerekeként nehéz. Anyukád valószínűleg egész úton azt várta hogy hazaérhessen és kérdőre vonhasson miért nem raktál rendet, milyen jogon várod el hogy ő takarítson utánad stb, több örömöt okozott volna ez neki mint maga a túra. Érthető hogy begurult amikor meglátta hogy de, elpakoltál és rendet raktál, ezért még jobban lecseszett. Ez mélyre nyúló probléma de semmiképpen se hibáztasd magad miatta.

Mondjuk legközelebb ne a legnagyobb tahó srácot hívd el randizni, ez általában nem működik.

Mégis mi a gyíktól olyan stresszes anyádnak ez az időszak? Keressen magának egy kandúrt, ha ez a baj...

Figyelj, Te mindent jól csináltál. Anyádnak SEMMI nem lesz jó, amit csinálsz. Szóval nyugodtan csináld csak úgy, ahogy eddig, a lehető legnagyobb nyugalommal és önbizalommal, és ne kérdezd ki a véleményét, mert ugyanaz lesz.

Jó, ha most érdekel a továbbtanulás: keresd azok társaságát, akik ugyanígy gondolkodnak, akikkel esetleg együtt tudsz készülődni. A fiú magáról állított ki szegénységi bizonyítványt, de nagyon sok az értelmes ember még, akik megérdemlik a figyelmet.

Kedves Kérdező, nagyon sajnálom, ahogy anyukád reagált, ez egészen biztos, hogy nincs így rendben. Egyetértek abban az előttem reagálókkal, hogy más lehet itt a probléma a háttérben köztetek, nem egy sima takarítás, nem az "útban levés", mert normális gyerek-szülő kapcsolatban ilyen kérdés fel sem merül. Alapvetően minden normális szülő örül, ha a gyereke segíteni próbál, de nem szeretnék semmilyen diagnózist felállítani, hiszen nem ismerjük az előzményeket, nem ismerjük a családodat.

Az semmiképpen nem volt jó ötlet, hogy "kávézni" hívsz egy olyan fiút, aki nyilvánvalóan még csak nem is kedvel, ráadásul elég beképzelt bunkó, nem ez a megoldás, hogy ismerkedj.

Magadat kell olyan állapotba hozni testileg és lelkileg is, hogy barátkozni akarjanak veled, tehát azzal kell foglalkoznod, hogyan tudod kihozni magadból a legjobbat, a legtöbbet. Ez nem azt jelenti, hogy fordulj ki önmagadból, hanem azt, hogy ami előnyös rajtad kívül-belül, azt emeld ki, a negatív gondolatokat pedig - "velem nem barátkozik senki, nem tetszem senkinek, sikertelen vagyok, stb" - hanyagold.

Anyukáddal is rendezni kellene a kapcsolatot, mert az egészen biztos, hogy nem jó megoldás és nem jó válasz, hogy maradj csendben a szobádban. Ebből az látszik, hogy anyukáddal nagyon nincs rendben valami. Apukádról nem írtál semmit. Egyéb rokon (nagymama, nagynéni) nincs a közelben, akivel ezekről az érzéseidről beszélgethetnél?

"Vannak szülők, akik eleve elhatározzák, hogy na most bele fognak kötni valamibe és amikor hazaérve látta, hogy nem tud, mert tisztaság és kaja van, abba kötött bele. "

Ja. Ha arra ér haza, hogy anyos főzött és atrendezte a házat, abba se kössön ám bele.