Hová dugnád a lakáson belül a gyereked elől a telefonját ha azt akarod hogy ne találja meg?

Szekrényben valamelyik nemhasznált ruhád zsebébe pl.

Lehet hogy nem a szülő hanem a gyerek a kérdés kérdezője és keresi a telót:)

24: ezt mindenki mondhatja... :)

De ha szülő vagy, akkor te ismered a lakásod rejtekhelyeit....

Ne mondd már, hgoy felnőtt létedre képtelen vagy egy nagy lakásban olyan helyet kitalálni, ahol a gyerekednek eszébe nem jutna....

Az már más kérdés, hogy a te nevelésed, hogy nem tudod kordában tartani, és akár asztalra kitett telefonhoz sem nyúlhat pl. egy hétig....

Tedd nejlonzacskóba, és rakd be egy kilós lisztcsomag közepébe a spájzban.

:-D

Nekem anno anyám felrakta a szekrény tetejére. (12 voltam, amikor először lett okoseszközöm) A szekrény meg magas, nekem meg akkor olyan erős tériszonyom volt, hogy egy tízcentis valamire se tudtam felállni szédülés, majd egyensúlyvesztés nélkül. Vagy elvitte magával, vagy berakta egy olyan szekrénybe, ami csordultig van cuccokkal, tehát, ha nyitom, akkor borul, és nincs idő memorizálni, hogy mi hol volt.

De amúgy itt megjegyezném, hogy azóta idősebb lettem 8 évvel és azt gondolom most is, mint akkor, hogy az esetek kilencvenöt százalékában kvára nem volt jogos a telefonelvétel, még akkor sem, ha úgy vesszük, hogy sokat lógtam rajta. Ilyenek voltak, hogy "rossz" jegyet kaptam, ami azt jelenti, hogy négyest. Vagy "túl sokat" használom, aminek az volt az oka, hogy rajzokhoz képeket néztem, chateltem a kevés (3-4) barátommal, akikkel tök nehéz volt találkozni, mert mondvacsinált okokkal nem engedték el őket a szüleik találkozni (konkrétan volt olyan, hogy a nyár kellős közepén kimentem a parkba, vártam az akkori legjobb barátnőmet, már egy hete meg volt beszélve, hogy jön (ő is helyi volt), de az apja szerelt otthon, nem sikerült neki, ezért ideges lett, és ezért akkor mondta meg a csajnak, hogy nem jöhet, amikor már én kvára a parkban ültem és vártam, amikor egyszercsak jött az üzenet, hogy a faterja mégsem engedi el. De suliidőben nem is engedték szinte soha sehová a barátaimat, hétvégente sem igazán, max iskolai szakkörökre, meg suli után hazakísérhettük egymást, meg fél órát bandázhattunk a játszótéren. Ja meg egy csomó suli utáni szakköröm volt anno, szinte mindennap volt, mert nem akartam az otthoni közegben lenni, mert apám ivott, állandó volt az ordítás otthon. Tehát úgy nézett ki a legtöbb napon, hogy suli, felóra a szakkör és óra között, haza nem megyek, mert akkor csak oda vissza sétáltam, (nem engedtek biciklivel járni a suliba, mert gyakori volt a kerék szúrkálás, lopás) szóval abban az időben megcsináltam a házit, utána szakkör, utána haza, a tanulni valót, ha maradt, jól összecsaotam, mert szemétláda gyökér apám óbégatása, és zeneordíttatása mellett nem lehet tanulni, aztán fülhallgató fel, és telefonozok, addig se hallom. Ja meg mivel a szüleim azerint pénzkidobás könyvet venni(meg helyben nem is volt könyvesbolt) így azután, hogy a könyvtárban már mindent olvastam kétszer, csak a telómon tudtam olvasni.

Tehát összegezve a túl sok képernyőidőmet olvasás, rajzoláshoz tippek nézése, szüleim veszekedések elől való menekülés, soha el nem engedett barátaimmal csevegés töltötte ki.

Ja meg azért is volt telóm elvéve, mert azzal a szerencsétlen, idióta, ótvar alkoholista, görény apámmal csúnyán beszéltem, szemtelen voltam amikor neki akart menni anyámnak....

Szóval nem, nincs mindig igaza a szülőnek a telefonelvétellel. Nem tudjuk, hogy a kérdésben szereplő gyereknek van -e bármi más programra lehetősége, ha a képernyőidő a baj. De egyébként előzményeket sem tudunk.