Mi baja van anyámnak, ez valami pszichológiai probléma?

Ketten élünk az anyukámmal. Mindig azt hallgatom, hogy neki mennyire rossz gyerekkora volt, mert nem lehetett megfelelni az anyukájának, sosem volt neki semmi elég jó, pedig hatalmas megfelelési kényszere volt, és nagyon vágyott volna néhány jó szóra.

Sajnos nem veszi észre, hogy ő ugyanezt csinálja. Már ott tartok, hogy alig bírok vele együtt élni, soha semmi nem jó, amit csinálok, kár volt, inkább majd megcsinálja ő, mert én béna vagyok, stb. Hozzá kell tennem, hogy tisztaság- és rendmániás, nagyon durva mértékben, egy ujjlenyomatot sem bír elviselni, azonnal le kell törölni, illetve semmi nem lehet elöl. A lakásunk is úgy néz ki, mintha most költözne éppen be valaki, és csak a legszükségesebb tárgyakat helyezte volna ki.

Naponta összeveszünk ilyenek miatt, már többször mondtam neki, hogy neki aztán nem lehet jót tenni, de meg se hallja, csak fújja, hogy neki mennyire nehéz velem. Ráaádsul ezt úgy, hogy mindenfélére megkér (házimunka jellegű), ami nem gond, természetes, hogy megcsinálom egy szó nélkül, de utána meg ordibál, hogy szar, és közli, hogy én nem csinálok itthon semmit.

Múltkor csak annyira kértem meg, hogy vigyen ki a buszpályaudvarra kocsival, mert nagyon sok csomag volt nálam (kb. 2 km-re van innen), erre egy napig hallgattam, hogy ő mennyi mindent megtesz értem, pedig semmi kedve kivinni, és milyen önző vagyok.

Nagyon nehéz vele mostanában, nem tudok vele kijönni. Sokszor úgy viselkedik emellett, mint egy tini, folyamatosan pasizik, ha pedig véletlenül van egy pár hónapos kapcsolata, azzal a férfival is hetente szakít, mert természetesen mindegyik hülye.

Van valami neve ennek a problémának? Mit lehet vele csinálni?