Anyám nem engedi, hogy vezessek messzire, pedig ez volt az oka, hogy autót kaptam. Vélemény?
18. születésnapomra a keresztapám kifizette a jogsimat. Azután anyukám felhívta, hogy még is mit képzel, mert hogy szerinte az jobb lenne, ha az ő markába adná a pénzt, és majd részletekre be lesz fizetve. Ha rajta múlna, akkor még 25 évesen sem lenne jogsim. Akkor is azt mondta, hogy olyan balfasz vagyok, hogy biztos elbukom a vizsgát. Elsőre megcsináltam mindent.
Azután anyum nem engedte, hogy vezessem a családi autókat (kettő is volt), mert hogy nincs tapasztalatom. Amikor nagy nehezen ideadta, egyszer fél órát késtem a megbeszélt időről,aztán pedig leordibált az utcán, mikor hazaértem, hogy "ezt most csináltam meg utoljára, még egyszer ne merjem".
Azután, 1 évvel később apum azt mondta egyik télen, hogy tavaszra kapok egy autót. Akármit ígértek, sosem tartották be. Nem szóltam bele mit szeretnék, úgy voltam vele, hogy úgy sem kapok semmilyet. Aztán mégis lett autó, aminek nagyon örültem. Azt vették, amit találtak jó áron, viszont utólag megtudtam, hogy anyám beleszólt, hogy nem lehet fekete, mert nem szereti azt a színt, illetve 3 ajtós se lehet. Nem fizetett semmit, apum fizette az összeset, de mégis azt kellett venni, ami anyámnak tetszik. Illetve a fő ok, hogy azért kaptam autót, hogy amikor megyek egyetemre és a kollégiumba (ami kb 150 km-re van), akkor majd ne anyukámnak kelljen hordozgatnia.
Eltelt azóta 1 év, és sokat vezettem oda meg vissza, de mindig együtt kellett menni. Sosem vezethettem el olyan messzire egyedül. Illetve mikor odaérünk, mindig televásárolja az autót, szóval így is az lesz a vége, hogy neki haza kell vezetnie. Egy idő után felvetettem, hogy szeretnék egyedül menni a kollégiumba az autómmal, akkor a kifogást kereste, hogy nem mehetek, mert messze van, mi van, ha rosszul leszek, túl sok a kamion az autópályán, illetve megkarcolják majd az autóm a kollégium parkolóban stb. Úgy hogy elfogadtam, hogy akármikor elmegyek a kollégiumba, mindig velem akar jönni, hogy aztán bevásároljon és visszavezesse az autóm, csak hogy ne kelljen a koliba hagynom. Sőt néha hallom a családtagjaimtól is, hogy látták anyumat az autómmal. Amikor rákérdeztem, akkor csak annyit válaszolt, hogy "hehe hát ő jobban szereti ezt vezetni, mint a saját autóját, mert olyan kis könnyű autó".
Amikor itthon vagyok (mint most a nyári szünetben), sajnos nincs rendes garázs, hanem egymás után vannak parkolva az autók, és akkor is mindig engedélyt kell kérnem anyumtól, ha szeretnék kicsit kimozdulni. Ilyenkor elkezd kérdezősködni, hogy hova megyek, kivel, mikor jövök stb. Tehát például itt a városban megengedi, hogy vezethetek egyedül is, de mindig részletes beszámolót kell adnom. Amikor hazaérek, gyakran vár a kapuban.
Fogalmam sincs, hogy ez az állapot mikor fog megszünni. Emiatt nem is szeretek autót vezetni, sőt utálok. Nem értem mi értelme volt autót venni, ha messzire nem is vezethetem, pedig ez volt az inditóok, hogy ne mindig anyumnak kelljen hurcolásznia engem. Országhatáron át utazunk, tehát a tömegközlekedés nem megoldás. Én 22 vagyok, anyum 55. Apám sosem szólt bele semmibe, ő akármikor elengedett akárhova.
Ez akkor fog megszűnni, amikor önállósodsz és elköltözöl tőlük. Vannak ilyen rátelepedős anyák, az ilyenek szoktak öreg korukra egyedül maradni valami otthonban, miközben a kutya sem nyitja rájuk az ajtót.
Nyilván csak félt, de nagyon primitív módon teszi. Ezzel csak eltaszít magától.
Egyébként ha utálsz vezetni akkor nincs is itt semmi probléma. Ha szeretnéd akkor megérteném hogy miért olyan nagy gond hogy nem közlekedhetsz egyedül. De ha amúgy is utálsz vezetni akkor furikázzon csak, legalább nem kell olyan dolgot csinálnod amit utálsz 🤷♀️
Lehet, hogy tényleg az autós troll, de létezik ilyen. Huszonéves voltam, amikor felmerült, hogy autót szeretnék. A szüleimmel éltem, akkoriban a saját lakás vágyálom volt. A szüleimnek nem volt autója, apukámnak motorja volt, arra volt jogosítványa. Megbeszéltük, hogy az én megtakarított pénzemet kiegészítik, veszünk nekem egy autót, és majd részletekben visszafizetem. Így is történt, elsőre levizsgáztam, meglett az autó. A szüleim a kocsit azonnal beállították egy ismerősük garázsába, ott állt tavaszig. Utána csak hétvégén mentünk vele, mert "járatni kell". Ez úgy zajlott le, hogy beültünk a kocsiba, apu, a későbbi férjem meg én, és itt Pest környékén tettünk egy utat. Saját célra nem használhattam, ott állt letakarva. Már mindenki rajtunk röhögött. A vége az lett, hogy vettem egy ócska használt autót, az újat a szüleimnek el kellett adni. A pénzemet visszaadták, a használt kocsit aztán mindig jobbra cseréltem. Szóval tényleg van ilyen.
N
Ha igaz a történet: 22 évesen nem érzed cikinek, hogy anyád engedélye kell a saját autód használatához? A te neveden van az autó? Mert ha igen, akkor tartsd magadnál a kulcsokat, szólj apádnak, hogy mész az autóddal a kollégiumba, aztán menj.
Nehéz eldönteni a leírásból, hogy anyád viselkedése mögött aggodalom vagy kontrollmánia áll, vagy esetleg mindkettő. De bármi is a helyzet, kezdj el sürgősen önállósodni, különben majd a házasságkötéshez és a gyerekvállaláshoz is anyád engedélye fog kelleni.
Kinek a nevén van az autó?
Ha ilyen "nehogy megkarcolja" dolog, akkor új/elég új lehet. Add el, vegyél egy "járkálos munkás autót" a maradékból költözz albérletbe / vegyél valami "kis odút".
A saját nevemen van az autó! Pont ezért, hogy ne az legyen, még bele sem ülhetek. Illetve a regisztráls is úgy lett intézve anno, hogy anyám háta mögött, majd kiakadt, és egy hétig nem állt szóba velünk, mert hogy ezt ő is meg tudta volna csinálni, s kiabált, veszekedett azon az egy héten.
Én próbálok a saját lábamra állni, de rettegésben tart minket, apámat is folyton megpofozza, amiért iszik. Dehát ő is mit csináljon. Engem is pofozott már meg +18 évesen. Úgy hogy eléggé félünk tőle itthon. Nagyon örülök, hogy nektek nem ilyen családban kellett felnőni, és legalább normális a szülő-gyermek kapcsolatotok. Gondolom az 5 éves kisöcséteket nem veri anyátok, ha nem az van, amit ő akar, de itthon állandóan verekszik a saját anyám. Akkor van nyugtom, mikor elmegyek a koliba, akkor annyira nem szokta érdekelni, hogy mit csinálok. De itthon mindenről tudni akar.
Könnyű mondani, hogy álljak ki magamért, mikor amúgy is kétszer akkora, mint én, és ahogy mondtam, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor már rögtön visítozik, és rettegésben tart minket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!