Néha olyan bunkó tudok lenni anyukámmal, mit tegyek, hogy ne rajta vezessem le a boldogtalan magánéletemet?

Mostanában feszültnek érzem magam és nem tudok mit kezdeni az érzéssel. Sokszor anyunak szólok vissza úgy, ahogy nem kellene, akkor meg még rosszabbul érzem magam, mert lelkiismeretfurdalásom van.

Az előbb is összezörrentünk, segítenie kellett volna készülődésnél egy dologban (mennem kell dolgozni), viszont ő mondta, hogy szintén megy el valahova. Kérdeztem visszaér-e, mielőtt elmegyek, vagy nem tudna-e kicsit várni, erre emelt hangom mondta, hogy nem, mondtam, hogy jó, akkor menjél, kérdezte, hogy de mit kell segíteni, mondtam, hogy semmit akkor, erre elkezdte mondani, hogy nem körülöttem forog am mindenki, erre felcsattantam, hogy oké húzzál el, mondtam, hogy nem érdekel....

Ablak nyitva, lehet még az utcán is hallotta valaki.

Szóval ilyesmikre kell gondolni. Egyszerűen nincs hozzá elég türelmem, mindent elfelejt, amit mondok, értetlenkedik, háromszor visszakérdez. És mivel alapból feszült vagyok, sokszor bunkón szólok vissza.

Annyira bánt, de nem tudom, hogy változtassak...