Hogy viseli a család, ha az anyuka sokat dolgozik, hétvégén is szinte mindig?

Hiába pontozták le a 21-est, pedig jogos és felmerült bennem a kérdés:

Kérdező!

Tulajdonképpen miért kell neked a gyerek ???

24: egyetértek!

Bizony, rengeteg életet meg lehetne menteni, ha mindenki őszintén és nyíltan beszélne ezekről a dolgokról és bizony 23-as, minden így igaz, ahogy a 24-es, 20-as leírta és sokaknak ez a valóság!!

"ismerd magad,a céljaidat és legyen meg A TÁRSAD"

!!!

Hát gyerek nem most lesz ha te most vállalkozás akarsz indítani.

Én dolgozok olyan helyen ahol napi 10 óra heti 5-6 nap 1 nap szabad.szombat vasárnap is dolgozom.

Lányom szomorú hogy keveset tudok lenni vele .

Amint gyereked lesz, feladhatod az álommelódat.

A kettő nem megy együtt, ez sajnos tény!

Vagy akkor csinálsz egy gyereket, aki kb sohasem lát majd - nem jó vicc.

Szerintem eléggé halálr avan ítélve a dolog, ha neked kb semmi időd nem lesz, a párodnak meg ugyanúgy ott lesz a régi élete, csak üresen, nélküled. Most maximálisan támogat, de majd amikor gyakorlatilag egyedül kell magát szórakoztatnia...Biztos lehetsz benne, ha hozzászokott a sok szabadidőhöz, meg a tartalmas programokhoz, akkor amíg te dolgozol, ő nem a padlót fogja otthon fényesíteni, meg az aktuális főzőshowból lesi el a 26. féle kajakészítési trükköket. Majd lefoglalja magát... Jobb esetben nem egy másik nővel. Semmi gond, anyámék is így éltek, apámnak külön hobbi, anyám a munkab.uzi, még a szabadságát is, amit ki kellett nyáron venni, az is azzal telt, hogy már a 3. napon ment vissza, "csak benéz" alapon. Soha nem mentünk sehova, soha nem kirándultunk, soha semmi közös progam nem volt, mert ugye a hétvége azzal úszott el, hogy bevásárlás, főzés, meg ami adódott, és ki a fenének volt ideje, energiája, vagy csak igénye, hogy máshogy is lehetne... Mert nélküle aztán összeomlik a világ...Soha nem voltunk család, mondjuk én egyke voltam. Nem ismerem őket, mindenki elvolt a maga világában. Anyámnak sose volt türelme (idege) semmire, ami velem kapcsolatos, mindent kapkodva intézette, és látszott, hogy hót ideges, ha pl. el kellett menni cipőt venni velem, vagy bármi olyan volt, aminél ott kellett legyen. Inkább ne lett volna...nem volt benne köszönet. Ha bármi bajom volt, általában elküldött, hogy "ne most", meg a varázslatos "majd", ami sose következett be. Egyszer gimis voltam, este kimentem hozzá beszégetni, vagy legalábbis akartam volna, de egyszer-kétszer tűrte, aztán közölte, hogy esténként neki is jár egy kis énidő, hadd fújja már ki magát és neki a munkája a legfontossabb. Képes volt ezt a gyereke pofájába mondani! Apám meg elvolt magában, a horgászatával, meg a kényelmes munkájával.

Ha egyszer beindul a gépszíj, gondolod, hogy sínre rakod a "karriered", aztán megy magától, Te pedig visszakapod a korábbi szabadidődet? Ha visszavesznek, és nem kell folyamatosan valahol bizonyítani. Addig meg a partvonalról párás szemmel drukkol neked a család, és tárt karokkal vár vissza? Ugyan már...Én is hasonló vagyok, mindig lebeg előttem egy cél, hog ha ez megvan, akkor könnyebb lesz...a lóf..t, aztán lesz más, amiért hajtani lehet, mondjuk én élvezem, szeretem, és mi nem akarunk gyereket!Többek között pont azért, mert nem vágyunk ilyen orosz rulettes béklyóra (mert szép, hogy te mindent eltervezel, de egy gyerek tényleg orosz rulett, ezerféleképp keresztbehúzhatja a számításaidat, és rohadtul nem való mindenkinek, és ez akkor derül ki, hogy ha már megvan, és akkor nagyon nehéz tőle szabadulni), és továbbra is élvezzük , hogy közös utazások, közös programok együtt (miután a munkahelyen fullosan toljuk). Imádjuk a kutyákat, és szeretnénk is, de mindig mérlegelünk, hogy mennyi lemondás, kötöttség, és a szabadság fontosabb (egyelőre). Nem azt mondom, hogy leheteltlen, meg hogy biztos rámentek, de meglepetés azért ne érjen!