Mi a véleményetek arról, hogy egy 27 éves férfi az anyjával alszik egy ágyban?

#16:

Aha, persze, nagyon gyenge troll vagy, öreg...

Jó volt itt egy olyan válasz egy másik kérdésnél, amit megértek. Hogy a felnőtt gyereknek a szívével komoly problémák voltak, és félt, hogy nem tud segítséget kérni, ha baj van. Egyneműek voltak a szülő és a gyerek emlékeim szerint, ezt egy ideig megértem, míg megnyugszik még ha felnőtt, de ilyen súlyos betegséggel is ha az egynemű szülője stresszes, aggódik a nagyon beteg gyereke miatt és rosszat álmodik és akaratlanul megüti, mert rúg egyet álmában vagy hirtelen karmozdulatot tesz, akkor azzal akaratlanul problémát okozhat a beteg gyerekének.

De ezt a részét megértem, ha netalántán nem tud közelebbi szobába aludni a gyerek és messzebb van a szoba, és hirtelen jött a betegség tényének a feldolgozása, vagy tényleges odafigyelést igényel, de a felnőtt gyereknek az elején a betegség tényével is meg kell küzdenie, lehet ez első körben minden embernek ijesztő, ha nem tudja, nem ismeri annyira még magát a betegséget, magyarán a nem tudás, a bizonytalanság is okozhat ilyet, ami természetes reakció minden embernél, ezt megértem. De ilyenkor ciki nem ciki mikor már túl van ezen, egy "baby őr kamera" is segíthet talán ilyen helyzeteknél felnőtt ember részéről is, nyilván nem csecsemő az illető, de ha netalántán a szülő mély álomban alszik és nem hallaná, erre biztos felébred ha ebbe kiabál, de megteszi egy mobil is, csak ezzel az életfunkcióit is gyorsan le tudja csekkolni, lélegzik minden ok, és stb. Pl. ez kb olyan mint mikor kórházba rátesznek a betegre egy jelzőt, ha baj van akkor mennek segíteni.

Ezt az egyet megértem, ha beteg vagy valamilyen trauma érte azt az embert és megnyugtatónak és biztonságosnak érzi a jelenlétet. De ez sem állandó. Egy egészséges ember maga kéri hogy most már oké megküzdött a betegség tényével.