Milyen érzés gyerekként hallgatni, szülőként pedig esti mesét mondani?
Nekem a szüleim bár sosem mondtak esti mesét, az apai nagymamám mindig mesélt esténként a gyerekkoráról, és iszonyat megnyugtató, biztonságos érzés volt. Jelenleg gyerek oldalról nyilatkozom, viszont mindenkihez szól a kérdés.
Gyerekként milyen érzés volt hallgatni az estimeséket? Illetve szülőként milyen érzés mesélni a gyereketeknek? Kitaláltok történeteket, olvastok valahonnan, vagy ti is a saját gyerekkorotokról meséltek nekik?
válasza:Nem emlékszem, hogy meséltek volna 3 éves korom előtt, de nem zárom ki. Viszont ha igen, az nem volt maradandó élmény.
Aztán 3 éves koromban megszületett a húgom, utána már biztosan nem.
Én meséltem a gyerekemnek 5-6 éves koráig, míg meg nem tanult olvasni. Utána már nem igényelte, hanem ő olvasgatott.
Amikor a fiamnak mesélgettem, volt abban mindenféle. Könyvből, kitaláltak, gyerekkori emlékek, sőt volt olyan, hogy énekelgetni kellett neki.
Utóbbit nem tudom, hogy miért élvezte, mert nincs hallásom és borzasztó hamisan énekelek, mások szerint is. De a kisfiam szerette és kérte.:)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!