Miért rekeszt ki engem a családom?

30 év múlva, ha van igazság:

- Jaj, kisfiam, nagyon nehezen élünk, segíts már kicsit.

- Csak teher vagytok számomra.

A 9-es meg troll, ilyen ostoba ember nem létezik.

Szia, először is nagyon sajnàlom, hogy a családod "kirekeszt". Nem tudom, hogy milyen módon sikerült velük beszélned. Én a helyedben megpróbàlnàm még egyszer, hogy leüljek velük, és elmondjam, hogy komolyan így érzek, de attól még szeretlek titeket és fontosak vagytok a szàmomra. Valamilyen szinten meg lehet érteni őket is, mert valószínűleg nem így képzelték a dolgokat, és erre nem is voltak felkészülve. Szerintem időt kellene nekik hagyni, ha egyébként eddig szerettek és törődtek veled. Sajnos olyan is van, aki egyàltalàn nem tudja ezt feldolgozni, de én azt gondolom, egy szülőnek az kellene a legfontosabb legyen, hogy a gyermeke boldog. Ha nekem lenne gyerekem, és előàllna, hogy meleg, nyílvànvalóan nem fogok hazudni, én is meglepődnék, viszont ugyanakkor el nem ítélném emiatt, de mondom, nem vagyunk egyformàk.

Ha felnőtt vagy, akkor próbàlj a sajàt làbadra àllni, függetlenül attól, hogy meleg vagy. Szerintem hagyd a szüleid egy ideig, lehet hogy tényleg idő kell nekik.

Én sok boldogsàgot és kitartàst kívànok neked! Mindig az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad, és senki kedvéért ne vàltozz meg. Ne hidd azt, hogy az hogy valaki meleg, azt jelenti rossz ember. Az emberek mindig mindenkiben talàlnak kivetnivalót, ha szőke vagy az a baj, ha barna az, ha vékony az, ha kövér az, soha semmi nem tetszik. Épp ezért nem szabad ezekkel törődni. Akkor vagy boldog, ha önazanos vagy, és ha olyanokkal veszed körül magad, akik elfogadnak és szeretnek, tisztelnek. :)

Kedves Kérdező!

Még ne keseredj el, s ne add fel teljesen!

Természetes, hogy a családod tagjai érzelmileg kibillentek, és a helyzet kezelésében sem olyan járatosak, hogy lazán/profin le tudnák reagálni a szituációt.

Ha türelmes vagy velük, talán megnyugszik a lelkük és elkezdenek a megoldásra koncentrálni.

Olvastad a Harry Potter könyveket? Már az első részben nagyszerűen leírja Rowling a lelki folyamatot, ha varázsvilágba is helyezve: a Dursley házaspár páni félelmét már a gondolatra is, hogy a szomszédok, a postás vagy a tejesember megtudja, hogy közük van egy varázslóhoz, hogy a családban van valaki, aki a mágusvilághoz tartozik.

Félelem a szégyen lehetőségétől is. Akkor is, ha nem valóságos a szégyen, vagy nem kellene, hogy kínos legyen a dolog, de már a lehetőség gondolata is félelmetes, így olyan szituációkba is belevetítik a „lebukás” veszélyét, amibe semmilyen normális gondolkodású ember nem feltételezné. Harry még arról sem mesélhetett, hogy álmában valami varázslatos esemény történt, s Te sem vállalhatsz olyan állást, ami „nőies”, tehát valakiben talán, esetleg, ne adja Isten esetleg kérdéseket vethet fel, és az Ő rokoni „lebukásukhoz” vezethet, hogy van a családban „egy ilyen”, és magyarázkodniuk kell, kellemetlen szituációban.

Pedig egy álom elmeséléséből egy gyanakvó mugli sem gondolná, hogy varázsló az ember, és egy ruhaboltban való munkavállalás miatt nem gondolná egy normális gondolkodású ember sem, hogy „zenész” vagy. (Kivéve, ha a FB oldaladon a munkahely meghevezéshez odaírod, hogy „Z.RA”, mert ebből minden zenész tudni fogja, hogy szintén zenész vagy… :) )

Fogadd el, hogy érzelmileg megzavarodtak, nem tudnak logikusan gondolkodni, fogadd el, hogy félnek, még akkor is, ha a félelmük nem racionális – az érzelmi megborulásuk miatt irracionálisak ebben is.

Kitartás!