Meg fogja érteni valaha anyukám hogy nem lusta vagyok hanem mentálisan kikészülve?

Azért nehéz megérteni az ilyen embereket, mert rohadt nagy terhet raknak másokra. Én is voltam depressziós. Akkor abból állt a napom, hogy reggel felkeltem, elmentem dolgozni, bent vegetáltam, aztán haza mentem és feküdtem másnap reggelig, igyekeztem átaludni a délutánt és az estét. Hétvégén meg ugyanez, nem keltem ki, csak bámultam a plafont, vagy aludtam, mert egyedül akkor nem volt szar. De nem tartott el senki, úgyhogy nem döntés kérdése volt az ágyból felkelés.

Mindenkinek megvan a saját baja. Lehet a kérdező anyjának is. Vele ki lesz megértő? Ebben az országban mindenki mentális beteg kb, csak van aki ettől még muszájból megpróbál minimumon funkcionálni, valaki meg teljesen elhagyja magát, mert megteheti. Ha a kérdezőnek nem lennének a szülei, akkor amúgy éhen halna? Ha a kérdező anyja is bedepressziózna és nem kelne ki az ágyból, akkor ketten halnának éhen?

A szuleid nem fogjak felfogni csak azert mert egy diagnozis all egy papiron. Sajnos. "Mert ki az az id.iota es mit tud az en gyerekemrol?? En tudom mi a baja! Az hogy lusta!"

Ennyibe fog maradni az ügy.

De azert menj el vizsgalatra. Lehet valami szervi bajod van, verszegenyseg pl ugyanilyen tüneteket produkal, stb.

Sosem fogják megérteni. El kell költöznöd mielőbb, amint tudsz és megszakítanod velük a kapcsolatot teljesen.

Nekem kevert különc személyiségzavarom van(leginkább paranoid, de van benne skizotip és egy kis skizoid is), amit valószínűleg az okozott, hogy apám elhagyott a születésemkor és kiderült, hogy el is akart vetetni.

Szóval hatalmas a káosz a fejemben, leírhatatlan, ami bennem van, rengeteg félelemmel küzdök, a hangulatom egyszer fent, egyszer lent, pár másodperces különbséggel. Ez az egész katyvasz pedig rettenetesen kikészít és lefáraszt.

Plusz erre jött egy genetikai eredetű mozgásszervi betegség is, ami miatt minden percem fizikailag IS fájdalmas és amit valószínűleg szintén apámtól kaptam.

Ezeknek ellenére eljárok dolgozni, a családom mégis lenéz engem, mert nem fejeztem be a sulit, szar a munkám, nem jelent nekik semmit, hogy az is munka és az sem számít, hogy nem egészen 21 évesen totál roncs vagyok, lelkileg, mentálisan és fizikailag is. Mindig azt vágják hozzám, hogy semmit nem csinálok itthon, pedig ő vannak itthon, én dolgozok, de az nem elég, sőt az sem lenne elég, ha a munkám mellett itthon lenyomnék nekik még egy műszakot, akkor is csak egy semminek tartanának és akkor sem számítanék egy lepkefosnyit sem ......

15

Kitartas es ne add fel! Remelem jobbra fordul a sorod.

És most jobb lett? Kapod majd az antidepresszánsokat, hetente egyszer kiöntheted a lelkedet a dokidnak, aki viszi a pénzedet pontosabban anyukád pénzét...

Inkább anyudnak lenne szüksége nevelési tanácsadásra, hogy hogyan tudjon téged lelkileg támogatni. Vagy még annak is több értelme lenne, ha családterápiára mennétek.

Na de várj, ha kettő korházban is megállapították, akkor mégis miért nem jársz terápiákra.

"Istenem annyi a rosszindulatú ember..."

Istenem,annyi kamuzós van it...