Apám 60 éves és egyre kibírhatatlanabb,agresszív,és alkoholista is. Nekem se végzettségem, se keresetem, se vagyonom... Ebből van normális kiút vagy itt rohadok meg?

#22

Jaa akkor jó, nem is értettem, hogy most mi van :D no problem

Szia!

Voltam hasonló helyzetben, hogy szabadulni akartam otthonról. Nekünk szerencsére nem volt ilyen durva a dolog, és azóta rendeződött is, de sejtem mit érezhetsz. Elsőnek is.. ne keseredj el, szar a helyzet, de nem reménytelen! Vagy ahogy a csernobili közmondás tartja, 3.6 :D

Én a helyedben azt csinálnám, hogy passziváltatnám magam 1, esetleg 2 félévre, és addig annyit dolgoznék amennyi a csövön kifér. Szülőknek erről nem is kell tudni (már ha nem fizetős persze.), és arra is ügyelj, hogy ha megy ki erről levél, ne a ti címetekre menjen. Nem mondom, hogy ez megoldja a problémádat, de egy év alatt lehet azért egy kis tartalékot összerakni, és utána akár már egy albérletbe be tudtok társulni többen.

(Annak érdemes utánaérdeklődni, hogy passzív státuszban végezhetsz-e rendes felnőtt munkát, vagy csak diákmunkára mehetsz.(

Hosszútávon nem megoldás, de ha sokat dolgozol, akkor nyilván kevesebbet is vagy otthon. Persze 1 év így is baromi sok idő, de legalább ez fény lenne az alagút végén..

Mit gondolsz?

#20 hogyne, persze, sztárügyvéddel talán, nagyon talán...

Nézd, nem a levegőbe beszélek, tisztán ez volt a szituáció nagybátyámnál is, és leültették, és szó nem volt ott szándékosságról, az is önvédelemből történt, hogy ellökte. Annyi, hogy az anyagi helyzete kb. olyan volt, mint a kérdezőé, így nem tellett sztárügyvédre! Álomvilágban éltek, ha azt hiszitek ez így megy, hogy "önvédelem", mikor nincs senki sem, aki látja, a rendőrök meg arra érnek ki, hogy egy halott meg pl. egy véres asztal sarok. Ott aztán óbégathatsz, hogy rád támadt és önvédelem volt. A halotton sérülés, rajtad nincs, hisz ellökted.

Mindegy... hülyeség ilyenekről egyáltalán beszélgetni is, ezt egy felnőtt ember belátja, sőt eszébe nem jut, hogy megállná a helyét felmentésként az önvédelem.

Munkakeresés másik városban, albérlat vagy munkásszálló keresése másik városban, takarékoskodás, munka mellett esti egyetem.

Ez a megoldás. Ne maradj otthon, már nagykorú vagy.

A társkeresést még nagyon ajánlom, nem tudom, írta-e valaki.

Simán lehet, hogy egy lánnyal ha összejössz, együtt sokkal könnyebben megoldjátok a problémát. Összeköltözés, vagy az ő családjának a segítsége, befogadása, stb.

Azzal a részével van bajom, hogy ez a "módszeresen keressünk párt, hogy minimalizáljuk a kárt és a kiadást az életünkben" dolog ez rettenetesen elbaszott felfogás.

Túlidealizálni se akarom a szerelmet, és értem is mit akarsz mondani, de ez így nem normális dolog szerintem. Más vágyni valamire és más ez a hiányalapú megközelítés. Legalabb az emberi kapcsolatokból hagyjuk már ezt ki.

Persze ha véletlen pont jon a szerelem, és ez egyéb területeken is pozitív valtozást hoz magával, az egészen más történet. De te nem ezt festetted le. Vaqy nagyon félreértettem.

27 vagyok.

Azt kérdezte a kérdező, hogy: "van-e kiút, vagy ott rohad meg?"

Ok, akkor mondd azt neki, hogy nem, nincs kiút.

Akár az is lehetne, hogy beírja a társkeresőbe őszintén, hogy ez van, el akar jönni otthonról, tud-e valaki segíteni.

Ha problémája van, attól nem lesz rosszabb ember. És jószándékkal segíthet neki bárki. Különösen, ha őszinte. Van aki szívesen segít, a lányok között különösen sokan.

Vagy mire gondolsz, inkább ne is próbálja meg?

Nem teljesen értem a szándékodat, mit szeretnél,

hogyan legyen a kérdezőnek jobb?