A gyermeketek születésével új értelmet nyert az életetek?

Nem.

Nem, így, ahogy írod, nem. Nem szerethetem jobban az életemnél. Hanem azt érzem, élnem kell, hogy őt biztonsagban felnevelhessem. Tehát ilyen szempontból új értelmet nyert, de pont nem úgy, ahogy írod: hanem úgy, hogy eddig csak magamért éltem, most már érte is felelősséggel tartozom.

Nem. Sőt mi több - tudom, illik erről hazudni, letagadni -, jó párszor megkérdeztem magamtól azt is hogy kellett ez nekem? Félreértés ne essék: szeretem a gyerekem. De előfordul hogy elegem van a marhaságaiból, a dacoskodásból, meg hogy minden egyértelmű dologra kérni kell kétszázadszor is, mert MINDEN fontosabb egy öt perces "munkánál" ( értsd:nem baccuk a mosott ruhát a fotelbe, hanem berakjuk a helyére- saját cuccról van szó- és utólag nem sírunk hogy hol a pink felső..)

Nem. Az életemnek már volt értelme előtte is. Csak azért, mert egy gyerek belepottyant a családba, azért nem változik az életem értelme. Sokkal többre vagyok hivatott, mint csak gyereket nevelni. Az anyaság az életem része, de nem értelme.

Én úgy fogalmazok, új értelmet adott. Ami addig volt, az nagyrészt már semmit se számított. Ezt leginkább úgy kell érteni, hogy lazább lettem, ami addig probléma volt, azon már simán átugrottam. És én többször is kimondtam, hogy jobban szeretem őt magamnál meg mindnekinél.

Előtte még soha senki iránt nem éreztem ennyire mély és önzetlen szeretetet.

Igen

Szeretem a gyerekeimet, de nem ők az életem egyetlen értelme. Fontos a férjem is. csak másképpen szeretem. mint a gyerekeket.