Ha már kirepültek otthonról, hányszor mentek haza a szülőkhöz? Ott is szoktatok aludni, ha esetleg nagyobb a távolság? A párotok mit szól hozzá?

#28 Amúgy sem sokszor aludtunk már ott, mert mint írtam, nem nagy távolság 30-40 perc alatt megjárjuk kocsival. Felnőtt emberek lettünk saját élettel.

A macska ezt a minimális ottalvást szüntette meg, mert inkább haza mentünk, hogy neki ne maradjon ki a vacsora (ami a fő étkezése). Meg mert már lett kihez haza menni, mégha csak egy macska is, ő várt minket, ezzel otthonosabbá téve a saját lakásunkat, és felnőttesebbé az életünket. De szerintem amúgy is az a természetes, hogy egy idő után az ember már a saját ágyában alszik felnőttként. Nyilván ahol nagy távolságok vannak, ott más. A saját szüleim sem alszanak soha ott a szomszéd városban élő szüleiknél, szóval nem is várták ezt el tőlem sem. Azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, nem helyeztem eléjük a macskát. Csak szimplán a mi családunkban egy felnőtt-felnőtt viszonynak nem része a másiknál alvás, mert nem nagy távolságokra lakunk, és úgy alakult ki, hogy este mindenki megy haza. Most a macska mellé jön majd gyerek is, tőle ugyanúgy nem aludnánk ott. Ez az élet rendje.

"miért lenne szomorú? Ha hiszed ha nem az állat felelősség ... Ebbe próbálj belegondolni."

Ha hiszed ha nem, az ember még sokkal nagyobb felelősség és a szülőknek sokkal többet jelenthet, hogy ott is alszik-e a gyerekük vagy csak bekukkant pár órára és már megy is tovább, mint sokan képzelik. Ebbe próbálj belegondolni.

Amilyen ritkán csak lehet. Jobbára ha valakinek valami ünnepe van. Szüli vagy névnap. Időnként ők hívnak meg, akkor kimegyünk, ha nincs jobb dolgunk, de alapvetően én nagyon fárasztónak érzem a szüleimet.

Anyósék se foglalnak le 1-2 óránál tovább, főleg ha megszólalni se lehet melletük. Összességében ezek a felszínes bájcsevegések untatnak. Sikítani tudnék.

#32 pedig ez a normális. Nyilván egy felnőtt fiatal párnak más vágya sincs mint a szülőknél tölteni az egész hétvégét. Hetente- 2 hetente pár óra bőven elég. Végig beszélgetjük, tök jól telik. Nyilván senki nem ugrik ki az emeletről ha nem 1-2 órát vagyunk ott hanem többet mert jól érezzük magunkat de aztán mindenki megy a dolgára. Szerintem beteges ezt számolni .. mindenki menjen amikor kedve és ideje van és kész, ha véletlenül heti 2x megyünk oké, ha 2 hétig nem voltunk valamiért oké.

Meg szerintem a többség messengeren is tartja a kapcsolatot pl 1-1 képpel.

Szerencsére nem csak akkor örülnének ha ott aludnánk

Nem szoktunk ott aludni, mindig a párommal együtt megyünk. Általában kéthetente-havonta vasárnap ott ebédelünk. Budapest-Budakeszi a táv, én megmondtam a szüleimnek, hogy dolgozunk, edzünk, nem utazunk ingyen, ha ennél többet akarnak találkozni, ne hívogassanak, hanem jöjjenek ők. Főleg, hogy anyám Budapestre jár felvenni a munkát (otthon dolgozik).

Hányok ettől az agyament felfogástól, hogy mindig a gyerek látogasson haza. Nem vagyok a postás, hogy házhoz menjek, mikor pihenni szeretnék az otthonomban.

24

Pontosabban a férjem.

Párom nincsen. "Haza" ritkán járok, néhány havonta. Általában estefelé megyek, ott alszom, majd másnap délután körül jövök vissza. De már elgondolkoztam, hogy bőven elég lenne egy sima ebéd is aztán kész. 2 órányira vannak.

Mondjuk én azért se vagyok oda, ha hozzám jönnek. Igaz erre nincs is igényük, csak akkor ha éppen "dolguk van" és kell az ingyen szállás.

Mondjuk itt inkább a "miért nem velem vagy" szindróma a probléma.

Legtöbb ismerősömnek van párja, mégis tőlük függetlenül jönnek-mennek-utaznak, programokat szerveznek és nem csak a párjukkal ülnek otthon sülve-főve.