Hogyan tegyem túl magam ezen?

Nos egy kis előinformáció: 4.5 évvel ezelőtt kezdtem el depresszív tüneteket érezni akkor elutasítottam a segítséget édesanyám nyomására ellenére de aztán annyira nem tűnt fel neki, végül 2 évvel ezelőtt én kértem. Tavaly ilyenkor a korházba jutottam mert öngyilkosságot kíséreltem meg akkor realizálódott benne mekkora a probléma. Kaptam gyógyszert amit 2 hónap múlva lecseréltek ami még egy korházzal járt. Néhány hónapja hagytam abba a gyógyszer szedését és nagyjából tünetmentes életet élek.

A személyiségem nagyon kevert sajnos vannak rossz szokásaim mint mindenkinek. Nagyon olyan vagyok akinek a kis dolgok is tudnak fájni és megmaradni. Sajnos anyukám sok megjegyzést tett a külsőmre, íme néhány példa: "sokkal szebb lennék ha dobnék le pár kilót", "milyen vastag a combom" "nagy a hasam" és ettől több van de most ennyit soroltam fel, hogy mindenki értse mire gondolok. De térjünk át a jelenlegi konfliktusra.

Szóval nemrég értünk haza a nyaralásból, öten voltunk, a testvérem és a felesége (akit nagyon istenít anya de nem vallja be) a szüleim és én. Nagyon a harmadik keréknek éreztem magam mivel a szüleim jól elvoltak egymással a bátyám érthetően szintén a feleségével volt csak hát így én maradtam egyedül. Én voltam az akinek nem passzolták a labdát, akire nem figyeltek aki végig cseszegtettek, aki hogyha hozzászólt egy témához az ignorálva lett és még sorolhatnám. Alapból beszédes vagyok és sajnos egy olyan hibám is van, hogy nem tudom mikor akarják abbahagyni a mondatot. Leviszik a hangsúlyt én pedig azt hittem, hogy vége ezért elkezdném mondani amit én szeretnék de ez nincs így és csak lecsesznek mikor beleszóltam amit abszolúte nem direkt csináltam/csinálok. Pontosan e miatt közölte a bátyám, hogy idegesítő vagyok és maradjak csöndbe. Pár nap múlva meg nem értette miért vagyok ilyen csendes ami olyan furcsa mert nem ilyen vagyok. Miután haza értünk elmondtam édesanyámnak az érzéseimet, hogy csak harmadik kerék voltam stb. Aztán közölte, hogy egész nyaraláson idegesítő voltam. Egy kicsit (oké eléggé) összetörtem mert amúgy jól éreztem magam de most csak úgy érzem, hogy mindenkinek tönkre tettem a vakációját mert idegesítő voltam. Mostmár ezen fogok kattogni hogy ne legyek idegesítő és ne zavarjak senkit. Azt érzem egy kicsit, hogy zavaró vagyok a családomnak. Végre kezdtem jobban lenni és azt hittem, hogy minden helyrejött de azt érzem, hogy csak egy ördögi kerékbe ragadtam amiből nem tudok kijutni. Ugyan meghalni nem akarok de nem is a családommal élni, olyannal aki a fejemhez vágja, hogy milyen idegesítő vagyok. Sajnos csak 2 év múlva tudok elköltözni és őszintén félek, hogy annyira őrölni fogom magam, hogy erre megy rá a mentális egészségem és ugyan ott fogok tartani ahol 1 évvel ezelőtt.

Szerintetek tényleg az én hibám lett volna? Hogyan tegyem túl magam azon, hogy idegesítem a családom? 16 éves lány vagyok