Van más is aki így érez a szülei iránt?

Tudom, hogy borzalmas ember vagyok, de nem bírom elviselni a szüleimet, olyan szinten irritálnak, hogy leírni is nehéz. A gyerekkorunk tesóimmal annyira elcseszett volt, hogy mind hárman terápiára kell járjunk, hogy valahogy tudjunk normálisan létezni. A mai napig nem képesek belátni, hogy elhibázták az egész nevelésünket, gyakorlatilag felnőttünk, mint a gaz, de az se írja le teljesen mert hogy közben nap mint nap veszekedtek velünk egymással bárkivel, és lelkileg tönkretettek, megalázták. Nem tudom megbocsátani nekik, mert alapból 2 diplomás értelmiségi emberek, de ez egyáltalán nem látszik rajtuk. Undorodom az egész kapcsolatunktól, és a legrosszabb, hogy a mai napig nem tudom nekik elmondani, hogy látni se akarom őket, mert annyira félek tőlük, annyira sokszor megfélemlítettek gyerekkoromban, hogy nem tudom kiverni a fejemből ezt a rengeteg rosszat.

És amiért a legrosszabbul érzem magam, hogy annyira várom már, hogy ne legyenek. Szörnyű ember vagyok, én tudom, nem szabad senki halálát kívánni és nem is várom ezt kifejezetten, csak hogy ne legyenek, és nem tudom, nem akarom ezt a terhet cipelni, hogy bármikor ha úgy hozza az élet találkozunk és el kell őket viselni. És persze tudom, nem kell, de ezt nem érezheti akinek nem volt ennyire aljasan befolyásoló és bántalmazó szülei. Inkább nem is azt mondanám, hogy várom a halálukat, hanem hogy azt kívánom bárcsak ne lennének szüleim, és ahhoz a legközelebbi lépés ha már nincsenek köztünk.

Van más is aki így érez? Vagy egyedül vagyok?