Van más is aki így érez a szülei iránt?
Tudom, hogy borzalmas ember vagyok, de nem bírom elviselni a szüleimet, olyan szinten irritálnak, hogy leírni is nehéz. A gyerekkorunk tesóimmal annyira elcseszett volt, hogy mind hárman terápiára kell járjunk, hogy valahogy tudjunk normálisan létezni. A mai napig nem képesek belátni, hogy elhibázták az egész nevelésünket, gyakorlatilag felnőttünk, mint a gaz, de az se írja le teljesen mert hogy közben nap mint nap veszekedtek velünk egymással bárkivel, és lelkileg tönkretettek, megalázták. Nem tudom megbocsátani nekik, mert alapból 2 diplomás értelmiségi emberek, de ez egyáltalán nem látszik rajtuk. Undorodom az egész kapcsolatunktól, és a legrosszabb, hogy a mai napig nem tudom nekik elmondani, hogy látni se akarom őket, mert annyira félek tőlük, annyira sokszor megfélemlítettek gyerekkoromban, hogy nem tudom kiverni a fejemből ezt a rengeteg rosszat.
És amiért a legrosszabbul érzem magam, hogy annyira várom már, hogy ne legyenek. Szörnyű ember vagyok, én tudom, nem szabad senki halálát kívánni és nem is várom ezt kifejezetten, csak hogy ne legyenek, és nem tudom, nem akarom ezt a terhet cipelni, hogy bármikor ha úgy hozza az élet találkozunk és el kell őket viselni. És persze tudom, nem kell, de ezt nem érezheti akinek nem volt ennyire aljasan befolyásoló és bántalmazó szülei. Inkább nem is azt mondanám, hogy várom a halálukat, hanem hogy azt kívánom bárcsak ne lennének szüleim, és ahhoz a legközelebbi lépés ha már nincsenek köztünk.
Van más is aki így érez? Vagy egyedül vagyok?
Szerintem a lelke legmélyén néha mindenkinek szoktak ilyen gondolatai lenni, akit nagyon rosszul neveltek a szülei. Az már más kérdés hogy valószínűleg így is a legnagyobb pofon lesz az élettől amikor majd elmennek és nem is biztos hogy kiheverem majd. Ugye milyen ironikus hogy őket szeretem a legjobban, ennek ellenére is? Mondjuk ők is szeretnek engem, csak nagyon toxikusak voltak, mindig is.
26/n
Szilvi
- Nem bírom az ilyen álszentséget. Ha szar emberek voltak a szüleid, akkor miért szégyelled magad? Teljesen normális amit érzel, nem kell mártírkodni.
- Miért kellene meghalniuk? Meg lehet szakítani a kapcsolatot. 18 év felett nem kötelességed eltűrni semmilyen bántalmazást.
Az én családom is gáz volt, tudom miről beszélek.
3-as éppen ez az
-lehet mártírkodás nem tudom, szerintem nem, egyszerűen rossz embernek gondolom magam hogy valakinek a halálát kívánom végülis így vagy úgy, és nem amiatt szégyellem magam hogy a szüleim gonoszak voltak, hanem azért mert az érzéseimért én lennék a felelős, de ezt még se tudom irányítani.
- nem tudom megmondani nekik, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi, nem tudom nem felvenni a telefont, nem tudom letiltani a számukat. Valószínűleg ez a sok a ‘család a legfontosabb’ mondat miatt van, ami kicsit így visszatekintve furcsa, mert nálunk nagyon nem volt fontos a család főleg a szüleimnek soha. De járok terápiára, próbálkozom, csak nem megy. Plusz félelem van bennem folyamatosan. Félek tőlük, nem is félek, hanem rettegek. Pedig 27 éves vagyok…
Tele van a társadalom ilyen sztorikkal, aztán nekünk meg beszólnak a kötődő nevelés miatt, hogy így nem tanulja meg a gyerek milyen lesz a "valódi világban" élni... :P
Kérdező, nem vagy rossz ember. A szüleid sem, csak ezt pont nagyon rosszul csinálták, de akkoriban nagyon nehéz volt ám szembemenni az uralkodó nevelési elvekkel, és valószínűleg az ő szüleiktől is hasonló mintákat kaptak.
Ha meg akarod szakítani velük a kapcsolatot tedd ezt. Költözz messzire tőlük, ha kell, a világ másik felére. Nem tartozol nekik semmivel.
" nem tudom megmondani nekik, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi, nem tudom nem felvenni a telefont, nem tudom letiltani a számukat. "
Akkor ritkítsad. Vedd fel a telefont pl. két hétben egyszer, a többi alkalommal nem. Látogatásokat minimalizáld, mondjuk félévente egyszer.
Kedves Kérdező!
Ettől nem vagy borzalmas ember, csak valaki, aki próbálja túltenni magát rossz dolgokon, amik történtek vele. Tudatosítsd magadban, hogy bár ők a szüleid, jogodban áll minden kapcsolatot megszakítani velük, elköltözni 5000 km-re és soha többé még csak rájuk se nézni. És erre senki sem kötelezhet.
A terapeuta jó dolog, én még Feldmár Andrást ajánlanék, mint a szabad akarat remek szószólóját a magyar pszichoterapeuták közül.
Sok sikert kívánok a mentális egyensúlyod megtalálásához!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!