Most leszek pár nap múlva 22. Anyám néha azzal idegesít h mikor csinálom meg a jogsit kifizetik stb. mert azzal foglalkozik hogy már másnak van ennyi idősen meg elkezdi nekem hogy ugy se lesz meg ilyenek. Mi a véleményetek?

Hasonló okok miatt kezdtem el a jogsit 19 évesen. Azután egyszer rávettek a szüleim, hogy egy parkolóban vezessek, hogy lám milyen a mi kocsinkkal (a miénk sokkal nagyobb, mint amivel talultam), de az óta se vezettem. Semmit. Most 21 vagyok.

Annyi a változás, hogy most nem azért eszi mindenki (nem csak a szülők) a fejemet, hogy csináljam mmeg a jogsit, hanem azért hogy vezessek.

Meg még azt is hozzátenném, hogy elég hosszú időt vett fel nekem, mivel annyi volt minden motivációm, hogy kifizettük, s pénz ne menjen kárba.

Értem a problémádat, de azt kell, hogy mondjam, igaza van a szüleidnek. Engem is nyúztak a jogsival, én sem voltam hajlandó. 30 éves korom után, két gyerekkel jöttem rá, milyen nehéz az élet nélküle, utána még évekig vártam a megfelelő alkalomra, hogy elkezdjem, végül 35 évesen vágtam bele, azóta eltelt két év, és még mindig nincs meg. :( Persze voltak rajtam kívül álló körülmények is (Covid-lezárások stb.), de a tény az, hogy ennyi idősen sokkal nehezebben tanulok már. Kevés dolgot bántam meg az életben, de ezek körül az egyik mindenképp az, hogy nem tanultam meg vezetni 15 évvel ezelőtt.

Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki fiatalon letette, utána évekig nem vezetett, de amikor eljött az a helyzet, hogy kellett, néhány frissítő órát vett egy oktatónál, és azóta is vezet vígan. És nem vért izzadva próbálkozik, mint én.

Mindenkinek aki szerint az egy nagyon jó dolog, hogy egy felnőttnek kifizetnék a szülei csak úgy a jogsit:

Az áldás és az átok közt csak annyi a különbség, hogy az agyott egyén mit akar.

Ő nem akar jogsit. Szóval az hogy konkrétan rákényszerítik, hogy menjen, neki egy "átok".

Biztos nem véletlenül nincs jogsija 22 évesen. Vagy fél vezetni, vagy nem tartja annyira fontosnak hogy időt szánjon rá, vagy tanulni nem akar, vagy valami egyéb.

Én pl annak örülnék, ha valaki rendelne nekem egy egzotikus ételes tálat. Tudod, csiga, százlábú, pók, meg minden amit máshol simán megesznek csak itt nem, mert sokaknak undorító.

Ha azzal cseszegetnének a szüleid, hogy rendelnek egy ilyet, te örülnél neki? Nem? Pedig meg kellene köszönd, hogy támogattak, és jóízüen kellene enned...

Szerintem költözz el albérletbe, mert ott derül ki igazán, mennyire leszel életképes. Nyugodtan alhatsz akár estig is, utána majd rendelsz valami kaját, mert ugye ott nem fog mocorogni senki, hogy neked ebédet készítsen. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy hó közepén már nincs pénzed, mert sokba került a kaja, meg a rezsi, meg a haverok és a buli.....

Nincs ezzel semmi gond, egyszer fel kell nőni. Persze kellene egy jobban fizető meló is, hogy ezeket finanszírozni tudd, de ehhez az esetek 90 %-ában a munkáltató elvárja a jogsit. Nem baj, majd a saját fizetésedből a többi kiadás mellett ezt is finanszírozod.

Egyből jobb állaslehetősegeid lennenek...

Konkretan miert nem akarod?

Mentalisan nem erzed magadat alkalmasnak rá?

Ennyire nincs a válaszolókban empátia? Ne a saját vágyaitok induljatok ki, azok nem a kérdezőéi. Akarat nélkül nem lehet vezetni megtanulni.

Kérdező, csakis a költözés, a saját lábra állás a megoldás, elég csak egy szobát bérelni, nem kell egy egész lakást. Akkor úgy élsz, ahogy akarsz. Amíg náluk élsz, addig ez az állapot marad.