Most leszek pár nap múlva 22. Anyám néha azzal idegesít h mikor csinálom meg a jogsit kifizetik stb. mert azzal foglalkozik hogy már másnak van ennyi idősen meg elkezdi nekem hogy ugy se lesz meg ilyenek. Mi a véleményetek?

Egyébként is örülök neki, de ilyen kérdéseket látva különösen, hogy nekem olyan anyukám van, aki azt szeretné, hogy minél boldogabb legyek, hogy önmagam életét éljem, és nem olyan, aki rajtam próbálja a komplexusait kiélni.

Nekem az a véleményem, hogy ami nálatok van, az nem család a szó nemesebb értelmében nézve. Nem akarok belefolyni, hogy mi, és hol csúszott el, de láthatóan te nem érzed magad jól, őket meg nem érdekli, hogy te milyen életet akarsz, rád akarják erőltetni a saját vágyott életstílusukat.

Eleve már rég rossz, amikor az az érv, hogy "de hát más ezt meg azt csinált".

"Együtt lenne jobb valakivelm de erre is aztmondják hogy jajj elmegy a pénz az albérletre."

Mondjuk azt, hogy ha te felnőttként elköltözöl, akkor ne azt nézd minden másodpercben, hogy mások mit gondolnak.

Ha nem akarja, ne kezdje el! Mert annak nincs értelme.

De ettől függetlenül megpróbálhatnál velük kompromisszumokat kötni például a bulizást illetően. Normális családban meg lehet beszélni a dolgokat.